Egy racionális introvertált beállítoittságu gyerek, miképp reagál bántalmazásokra, traumákra?

Hogy melyik bántalmazottból lesz sorozatgyilkos azt nem tudom. Csak az önmagát büntető bántalmazottról tudok írni, mert voltam önmagam büntetője, míg másokat nem bántottam. Bántalmazottként úgy éreztem hogy én is bűnös vagyok, vagy mint ha én lennék a kizárólagos bűnös. Mert hallgattam, nem vontam törvényesen felelősségre a bántalmazót. A törvény szerint valószínű az ilyen hallgatás nem bűn, de a természet törvényei szerint bűnös aki néma és tűri a bűnt. Ezért büntettem magam, persze nem tudatosan hanem késztetést éreztem rá. Ez addig folytatódott míg rá nem jöttem hogy nem ez a megoldás, hanem a bűnösök törvényes felelősségre vonása és a bűneik cenzúrázatlanul történő nyilvánosságra hozása. Ez a változás megkönnyebbülést okozott, mint ha felhagytam volna azt a "bűnös" életem hogy hallgatok és azzal védem a bűnösöket. Szinte repülni tudtam utána a felszabadultság érzésétől, vagy nem is tudom hogy fejezzem ki.

Például a nemi erőszak áldozatai sem beszélnek sérelmeikről. Ahogy a gyerekek sem. Viszont bűntudatuk lehet a hallgatás miatt. Persze ma már felnőttként könnyű mindezt leírni, de ha újra bántalmazott gyerek lennék akkor valószínű ugyanúgy történne minden. Hacsak nem már gyerekként is birtokában lennék a most leírt tudásnak. De nem tanítják a gyerekeknek sehol hogy mit tegyenek ha bántják őket. Így fogalmuk sincs mit tegyenek, hanem azt teszik amit az ösztöneik súgnak, (ön)bántalmazók lesznek.