Lehet, hogy autista vagyok? (lent)
Mindig is zárkózott,visszahúzódó voltam.Már az óvoda is abból állt,hogy egyedül ültem a sarokban,amíg a többiek játszottak.Ez most is így van.Nehezen illeszkedek be a közösségekbe.Nem járok szórakozni,soha nem voltam még buliban.Nincsenek barátaim.A gimiben a 4 év alatt sok osztálytársammal egy szót sem beszéltem.Nehezen viselem és szokom meg a változásokat.
Nehezen kommunikálok az emberekkel.Egyetemi nyílt napon volt,hogy odajött hozzám egy gyerek,hogy ajanlja az xy szakot.Én meg olyan zavarban voltam,hogy jónapotot köszöntem a velem egyidős gyereknek.De múltkor az is problémát okozott,hogy megkérdezzem az eladót,hogy hol találok valamit.Ha meg kell szólítani egy idegent,csak hosszas gondolkodás után veszem rá magam,hogy meg merjem szólítani.Volt hogy egy lány osztálytársam kérdezett valamit,én meg olyan zavarba jöttem,hogy egy lánnyal kell beszélnem,hogy elkezdtem dadogni.
Nagyon szeretnék egy barátnőt de így esélytelen.
Szerintem nem vagy autista, az valószínűleg már kisseb korodban kiderült volna. Amugy ha ennyire érdekel ez, elmehetsz "kivizsgáltatni" magad, ott valszeg többet tudnak mondani mint itt gyk-n.
Én is ilyen vagyok, elég gáz, főleg amikor totál új környezetbe kerülök. 3 éve járok már a középsulimba, de még mindíg nem merek hangossabban több ember elött megszólalni.
Én fiúkkal kb nem is nagyon beszéltem életem során. Amikor hozzám szólt egy, rá se bírtam nèzni és csak motyogtam. :D
#1 lány vagy?
De miért vagyok ennyire gátlásos?Másnak teljesen természetes hogy idegen embereket leszólít,elbeszélget velük,én meg még egy eladót sem merek megkérdezni,akinek ráadásul az a munkája,hogy segítsen
Önbizalomhiány, érzelmi gátak, blokkok.
Ne görcsölj rá, csak add önmagad. Ha meg nem megy, akkor még nem találtad meg magad, csak sodródsz.
Ezt kicsi korodtól hozod magaddal, a családi háttérből. Két oka szokott lenni: vagy nem kaptál elég megerősítést, dicséretet a szüleidtől, vagy túlféltett anyukád, nem engedte, hogy kipróbáld magad, folyton jajgatott, hogy ezt ne csináld, azt ne csináld. Pszichológus segíthet, de önmagad is, mondom, a kis lépésekkel, szimpatikus emberekkel. Végig kell gondolni, hogy konkrétan mitől félsz, mi történhet. Kb semmi rossz. És összeszedni a bátorságodat és nekivágni. Aztán a siker már megerősít.
Ezt a könyvet olvasd el: [link]
Utánanézek ennek a könyvnek.Valószínűleg mindkettő.Anyám is ilyen féltős volt és kiskorom óta elkönyveltem magamban,hogy én béna,ügyetlen vagyok,jobb ha nem csinálok semmit,mert mindent csak elrontok.Az osztálytársaim is ezt sugallták belém.Ha technika órán vagy valahol valami csoportos munka volt,nem hagyták hogy bármit is csináljak,mert nem jó amit én csinálok.
De hogy legyen barátnőm,hogy szedjek fel így egy csajt,ha még a boltban sem merem megkérdezni az eladót?
Meg az az álmom,hogy rendőr legyek.De hogy lehetnék így rendőr?Hogy tudnék egy bűnözővel tárgyalni,ha az is problémát okoz,hogy kérjek egy kiló kenyeret a boltban?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!