Egy racionális introvertált beállítoittságu gyerek, miképp reagál bántalmazásokra, traumákra?

INTJ-tapasztalatot tudok mondani, ami szerintem eléggé megfelel a logikai beállítottságú egyén reakciójának :)

Azt gondolom, hogy húzósabb sokkal, mint az emocionális embereknél... Náluk ott van persze az önhibáztatás, de egy logikai beállítottságú gyerek, ha még olyan szerencsés is, hogy a környezetében van olyan, aki segíteni akar rajta, pszichológushoz viszi stb, akkor sincs sokkal előrébb. De jobb, ha az alapoknál kezdem.

Egy INTJ pontosan tudatában van, hogy nem ő a hibás, és aki egyszer is bántalmazza, egyszer is traumát okoz neki, az számára egy életre hullajelölt lesz. Nincs bocsánat, nincs megbánási szándék, nincs önostorozás. Átmegy probléma-megoldó üzemmódba, amivel rögtön el is jut arra az álláspontra, hogy meg kell szabadulni a probléma forrásától, ergo a bántalmazótól. Ez átlagban annyiból áll, hogy ki akarja törölni az életéből, hallani se akar róla, de eközben elmehet odáig is, hogy teljesen komolyan, hideg fejjel elgondolkozik a megölésén, hogyan lenne a legegyszerűbb, leginkább célravezető. Minél többször okozza neki a traumát, annál gyakrabban és kíméletlenebbül - egy NT-nél ez az önkúrálás, megadja azt az illúziót, hogy nála van az irányítás, (merthogy egy ilyen szituációban egy logikai, pláne Te-funkciós logikai embert ez viseli meg talán a legjobban) hogy nincsen a bántalmazónak kiszolgáltatva, hogy ha adottak a megfelelő körülmények, akkor bármikor véget vethet a borzalmaknak. Az más kérdés, hogy mivel logikusan gondolkozik minden körülmények között... ezért hacsak nem támad rá megint az illető, nem teszi meg, mert tudja, ő kerülne miatta bajba.

Ehhez a képzeletbeli halállistához minden olyan ember hozzáadódik, aki őt hibáztatja, aki arra buzdítja, hogy bocsásson meg neki, hogy próbálja meg vele rendezni a viszonyát. mert csak A Kutyája meg A Macskája ő neki, nem fordulhat el tőle ezért egy életre. Ha netalántán egy ilyen pszichológushoz kerül... akkor nagyjából az várható az alanyunk részéről, hogy módszeresen a földbe döngöli az ülések alatt a fantasztikus szakembert... Ha pedig már az üléseknél tartunk. Az MBTI-szerinti logikai emberek java nem tud ráhangolódni erőlködés nélkül mások érzelmeire, sokszor még a sajátjaikat se értik, így egy nagy, lelkizős beszéd a témáról mind a családtagokkal, mint a segítő szakemberrel egy tortúra neki. A logikája egyszerűen azt diktálja neki, hogy attól nem lesz neki jobb, ha felidézi, és így újra átéli a történteket; akkor lesz jobb, ha a bajt okozó ember rács mögé vagy föld alá kerül, vagyis a fenyegetés ártalmatlanításra kerül. Így elég rendszeresen előfordul, hogy egy logikai beállítottságú valaki a segítőket is fenyegetésként kezeli; tudják, hogy attól rosszul érzi magát, ha beszélnie kell a dolgokról, mégis beszéltetik, ergo rosszat akarnak.

A feldolgozás tehát... problémás segítséggel is. Ha tehetnék, akkor egyáltalán nem foglalkoznának a dologgal tudatosan, éppen elég az is, amikor a PTSD-kedves asszociáló rendszerének hála, akaratlanul is eszükbe jut, ami történt velük, a mélyre nyomja őket. Igyekeznek más célokat találni, ami lekötheti őket.

A változások pedig a következőképpen állnak;

- totálisan érzéketlen lesz, maximum csak egy-két embernek hajlandó komoly erőlködés nélkül figyelembe venni az érzéseit, aki meg az elkövetőre emlékezteti... azzal brutálisan viselkedik.

- a logikája még jobban kiélesedik, még racionálisabban szemléli maga körül a világot, ennek a hátulütője, hogy a még jobban elnyomott F funkciójának a véletlenszerű traumatizált kitörései még jobban a frászt hozzák rá és a környezetére.

- gyakran van olyan, hogy dühös, ki van borulva, és nem tudja egyszerűen megmagyarázni... hogy miért.

- türelmetlenebb az emberekkel, a kicsi hibákra is ugrik, nem tűr hatékonytalanságot.

- mivel a PTSD-sek szokása görcsösen figyelni a környezetüket, ezért hacsak nem Se-funkciós T, mint az ISTP-k és az ESTP-k, akkor nagyon kimerült lesz és ingerlékeny. Ez azért van, mert a Se felelős a pillanatnyi események figyeléséért, megéléséért, ami az SJ-knél egyáltalán nem része a funkciós listájuknak, az NT-knél meg, ha jelen is vannak, akkor harmad-vagy negyedrangú, csökevényes funkcióként. Vagy állandóan kimerültek lesznek ennek a gyenge funkciónak a használatától, vagy kifordulnak magukból, hiszen ahhoz, hogy a Se működhessen, az előtte lévő funkcióknak mind háttérbe kell vonulniuk.

- a fellépése harciasabb, ha minimálisan is fenyegetve érzi a terét, a szabadságát, az uralmát a helyzet felett, akkor robban, mert nem akar még egyszer az állapotát kiváltó szituációba kerülni.

- ha valami felzaklatja, akkor vagy katatón, vagy támadó lesz.

Gyenge "pozitívum" viszont, hogy egy traumatizált T ritkábban követ el öngyilkosságot vagy önbántalmazást - gondolkozni gondolkozhat rajta persze ugyanúgy - , mert mivel maximálisan tudatában van, hogy ő az áldozat, ezért nem is magát akarja büntetni... hanem a probléma forrását. Mert az a logikus.