Szerintetek hol van a határ az introvertáltság és a szociális fóbia között?

A köznyelvben a kettőt általában keverik, fóbiát akkor használjuk amikor már komoly gondokat okoz abban, hogy rendesen tudd élni az életed, introvertáltságot meg akkor amikor nem mondasz ki mindent amit gondolsz, hanem meggondolt vagy (nagyon szűken fogalmazva)

A normalitás szubjektív, ne eszerint iteld magad meg. Főleg ne itt.

Vannak olyan introvertáltak akiket egyáltalán nem érdekelnek mit gondolnak róluk mások, simán kezdeményeznek beszélgetéseket, csak egyszerűen nem akarnak, mert annyira nem fontos számukra, vagy túl sok energiát vesz el tőlük, nem akarnak annyi időt szánni ezekre a dolgokra, mint egy extrovertált, sokszor inkább egyedüli tevékenységeket választanak, pl. elolvasnak egy könyvet, mert az sokszor jobban szórakoztatja őket, mint egy bármilyen baráti találkozó, vagy egy unalmas beszélgetés. Az introvertáltság nem egyenlő a félénkséggel, és a szociális fóbia sem egy extrém variánsa!