Rendben leszek szerintetek egy egy hetes táborban, ha szociális fóbiám van?
Szia. Ez a kis kimozdulás mindenképp jó hatással lesz rád szerintem. Van egy jó gyakorlat erre, hogy nyugodtabban állj neki az útnak. Csukd be a szemed, lélegezz lassan, mélyeket, próbáld meg elérni a relaxált állapotot. Aztán képzeletbe, tegyük fel a húgod is fél ettől a helyzettől, ugyanúgy ahogy te és aggódóan elmondja neked. Aztán pedig képzeletbe nyugtasd meg racionális érvekkel,hogy igazából nincs mitől tartania, közel sem lesz világvége, új élményekkel fog gazdagodni stb. Ezt minden nap gyakorolhatod.
Ha majd már ott leszel a táborba, az teljesen más lesz. Szerintem nem fogsz sokat kattogni a helyzeten. Mindig előre félünk attól a helyzettől ami még a jövő, ezért hajlamosak vagyunk katasztrofizálni a még be nem következetteket.:) Így elolvasva elég badarságnak érződik nem? Régebben én is sok mindennel voltam így, aztán ahogy mertem belemenni a helyzetekbe, rá kellett jönnöm ,hogy egyáltalán nem félelmetesek.
Nem mondom ,hogy könnyű lesz de a saját tempódba nyiss az emberek felé, vegyél részt a szociális programokon. Gyakorolni kell ezeket a helyzeteket, kitartóan aztán már természetes lesz. Sok sikert és légy spontán, ne agyald túl a dolgokat feleslegesen:)
Nem lesz szerintem gond, ha a tesód is veled lesz. A kulcs az, hogy legyen egyvalaki akihez tudsz fordulni. Nekem is szociális fóbiám van (hol enyhébb, hol erősebb) és introvertált vagyok. Én is voltam egy hetes táborban, és még jó is volt, de nyilván segített, hogy velem volt az egyik legjobb barátnőm :D Nélküle azért para lett volna.
20/L
Hát különösebb, stabil barátságok nem szövődtek, de voltak kedves emberek, akik nyitottak a csendesebb egyedek felé is. Azért szerintem magamhoz képest rengeteget beszélgettem a számomra szimpatikus emberekkel. ^^ Mindig kérdezték a segítők is, hogy jól érezzük-e magunkat, minden rendben van-e, ez azért megnyugtatott. Azt hiszem, viszonylag jól kezeltem a helyzetet. (: Persze az egyik nap már nagyon elegem lett a tömegből, de szépen lerendeztem magamban, aztán pedig nyugodtan figyeltem a feladatokra. Szóval egy pozitív csalódás volt számomra, ha úgy tetszik. Gondolom, az ilyen bajokkal küzdő embereknek kell egy ilyen is. Érzem, lassan, de annál biztosabban javul az ilyesmitől az állapotom, csak nem szabad erőltetni semmit. Meg pozitívan felfogni.
Különben utólag is köszönöm a válaszokat, még ha nem is reagáltam rájuk, jól estek!
Értem 🙂
Akkor jó tapasztalat volt. Örülök 😀
Szocfób az ilyen. Csak úgy tanulhatsz meg nem félni, ha szép fokozatosan belemész az ilyen félelmetkeltő szituációkba. Nem is erőltetni, de bizony keresni kell a lehetőségét, hogy mindig picit jobban kimozdulj a komfortzónádból, ott van a fejlődés.
Ha szeretnél beszélni a témáról, akkor írj nyugodtan, én is ezzel szenvedek 🤔 🙂
25f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!