Mit kezdjek édesanyámmal?
Anyukám mindig is megfojtott a szeretetével, ha próbáltam külön életet élni megsértődött, megkövetelte a figyelmet, kedvességet, megértést. Néha agresszíven is. A mai napig ha közlöm vele, hogy anya, nem érek rá, dolgozom, mással foglalkozom, nem tudok neked egész nap segíteni, mert nekem is van életem és egyelőre nem te tartasz el, hanem én adok neked pénzt azért, hogy itt lakhassak, abból óriási sértődés, cirkusz lesz "soha többé nem fogok neked...., soha nem kérhetsz semmit....., innentől fogva nem beszélgetek veled...., ha nem változol meg...."
Nem mintha bármit is szoktam volna tőle kérni, sokkal inkább ő az aki mindig kér tőlem, figyelmet, segítséget, újabban pénzt, időt, néha még ételt is.
Ez a konfliktus, bár a mostani helyzetet vázoltam fel, kamasz koromban nagyon elharapózott olyan szinten, hogy kidobott a lakásból mivel nem voltam együttműködő.
28 évesen felnőttként, visszaköltöztem egy átmeneti időre mert szerettem volna albérletre költés helyett félretenni, de nem csak azt veszem észre, hogy nem tudok, hanem azt, hogy anyukám ugyanúgy megköveteli a figyelmet és az együttműködést mint eddig, csak felnőttként már jobban kezelem a helyzeteket. Persze én is látom, hogy ez hosszú távon nem fenntartható, ezért el fogok költözni és inkább fizetem a 70 ezres albérleti költségeket egyedül, mert megér ennyi pénzt a nyugalmam és a szabadságom.
Mióta itt lakom eleinte ezt nem csinálta, de 3 hónapja már kopogás nélkül ront be a szobámba és azt is megmondta, hogy nőt ide az engedélye nélkül még vendégségbe sem hívhatok meg.
Most ítélkezzetek, kövezzetek meg.
Anyukám, ha kedves vagyok vele és mint egy 5 éves kisgyerek ugrok azonnal amikor valamire szüksége van, ha minden úgy van ahogy ő mondja. Akkor a világ legaranyosabb anyukája, embere. Végtelenül kedves, főz neked, csokoládét vesz, segít bármiben, együttműködő. Ha elfogadom a feltételeit. Amit nyilván el kell fogadnom ha nála szeretnék lakni, élni. Ha nem tetszik, akkor pedig elköltözöm. Ez érthető.
De mégis mennyire normális, hogy egy anya ennyire ellentmondás nem tűrő és csak akkor kedves veled ha semmiért sem szólsz neki? Az ő lelkében mi játszódhat le? Mert valahányszor mondom neki, hogy épp dolgozom, meg zavar, illetve ha nem tetszenek nekem a feltételek amiket szab, azt mondja, hogy neki ez lelki fájdalmat okoz, és nem kívánja nekem, hogy ha gyerekem lesz, így bánjon vele. (tehát érzelmileg is elkezdett engem zsarolni)
Én határozottan úgy látom, hogy ha tovább maradok abból csak konfliktus lesz, ezért dolgozom (ha egyáltalán engedi, mert egyre többet zavar) és miután összegyűlt annyi pénzem, ebben, vagy a következő hónapban elköltözöm. De úgy látom, hogy ő nem akarja, hogy elköltözzek. Nem akar egyedül maradni de az együttélés feltételeit nem tartja be.
Jól látod azt, hogy hiba volt anyagi okok miatt (amik nem is teljesültek amúgy) feladnod a függetlenségedet és hazaköltözni hozzá. Édesanyád manipulatív személyiség.
De ez nem olyan vészes helyzet, lehet korrigálni. A tanulópénzt megfizetted, most menj, és éld a saját életed!
Jobb szerényebb körülmények között, de szabadon, békességben élni, mint állandó stesszben és háborúságban, viszonylag kényelmesen.
Ilyen férfit ismerek 40 éveset is.
Nagyon sajnálom ezt, mert az anya úgy nevelte a gyermekét, hogy az most képtelen leválni töle.
Az ismerösömnek felesége is volt, de az is katasztrófa volt. A válás után vissza anyuhoz.
Ha kilépsz belöle állandó szemrevetés lesz, anyukád úgy tekergeti a lelekedet, hogy te mindig azt érezzed, hogy ö nélküle nem tudsz élni. Persze, hogy úgy látod, hogy neked jobb vele anyagilag. De ez nem normális.
Ha házatok van én a helyedben kiépítenék két lakást a házból külön bejárattal. ìgy együtt maradtok de még is külön.
A megoldást tudod: költözés. Viszont nem lesz egyszerű, mert az olyan emberek, akik másokat érzelmileg kiszipolyoznak, zsarolnak, passzív-agresszívek, nem fognak ebbe szó nélkül beletörődni. Minden leszel: hálátlan, önző, miattad fog meghalni, stb. Ha minderre nem tudsz egyedül lelkileg felkészülni, már most javaslom, hogy keress fel pszichológust, aki segítséget tud nyújtani, amikor elharapódzik a helyzet.
anuykád nem fog megváltozni, csak az változhta, hogy te ezt hogyan kezeled, mennyire engeded, hogy befolyásolja a döntéseidet.
Még valami: aki csak akkor kedves és jó ember vagy anya, ha te minden feltételét ehhez teljesíted, az nem jó ember és nem jó anya. Egyáltalán. Pont.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!