Mihez kezdjek az édesanyámmal? Kérlek, adjatok tanácsot!

Az egész lassan 4 éve kezdődött. 17 év után egyik napról a másikra megszűnt a cég, ahol dolgozott. Ezt egyszerűen nem bírta feldolgozni, hiába találtunk neki másik munkahelyet, egyszerűen nem akart máshova menni dolgozni. Depressziós lett.

Nagy nehezen sikerült a gödörből kirángatni, mondván még fiatal, a nyugdíjig sok ideje van, és most itt a lehetőség, hogy megvalósítsa az álmát.

Az első álma egy esküvői ruhaszalon volt. Tudni kell, hogy egy nagyon pici faluban laknak, így sikerült lebeszélni, hogy nagyon sok pénzbe kerülne, meg egyébként sem lenne nagy a forgalom, arra pedig nem volt pénzünk, hogy üzletet béreljünk a közeli városban, a kezdő készletről nem is beszélve.

Teltek a hetek, nem történt semmi, míg végül kitalálta, hogy ha már falun laknak, akkor családi gazdaság, és bio dolgokat fog termelni. Nagyon jó ötletnek tűnt, támogattuk. Bele is vágott, de pár hét után a konyhakert tiszta gaz lett, a csirkékre, amiket vettünk neki a tojások miatt, rá sem nézett, apu viselte a gondjukat.

Ekkor behívták közmunkaprogramba. Hát nem írom le milyen alakokkal került össze. A végén már nagyon nagy veszekedések voltak, mert apu nem nézte jó szemmel, hogy anyu szó szerint semmit sem csinált otthon, csak sörözött. Ha szóltunk neki, hogy ez így nem jó, csak azt hajtogatta, hogy majd az állam ad neki segélyt. Nem kapott, megint összeomlott.

A következő gödörből úgy tudtuk kihúzni, hogy beírattuk egy növénytermesztő és állattenyésztő tanfolyamra, hogy tanuljon, és csak utána vágjon bele a családi gazdaságba. Végigcsinálta, nagyon tetszett neki, bár nagyon sokat szenvedett, és úgy éreztük, a legszívesebben feladná, csak mivel ki lett fizetve, nem merte megtenni.

Újabb év, újabb próbálkozás a kertben, de megint feladta, amikor kezdett elgazosodni.

9 éve költöztem el 150 km-re és már nagyon unnom, hogyha hazamegyek, hogy segítsek, akkor nem kell, megkapom, hogy hagyjam békén, ne szóljak az életébe, majd pár hét múlva sírva hív, hogy nem tudja mit csináljon.

Most újra mély ponton van, megint tőlem kér segítséget.

A segítség kérés abból áll, hogy lelkileg kezd zsarolni, hogy nem támogatom őt, mert ha támogatnám, akkor adnék neki pénzt, hogy megvalósítsa az álmát. Korábban már tisztáztuk, 7-10 millió kellene neki az álmaihoz.

Ha tehetném, nagyon szívesen adnék, de lakáshitellel még kijönni is nehéz a fizetésből, nehogy félretenni.

A dologhoz még hozzátartozik, hogy pár hét múlva megszületik az első kisbabám. A férjem szerint hagynom kellene, már nem ezen kellene idegeskednem. Igazat is adok neki, mert anyu felnőtt ember, akinek meg kell tudnia küzdenie a saját gondjaival, és nem csak nekem kellene most mellette állnom, hanem neki is mellettem.

Másrészről ő az édesanyám...

Nem tudom eldönteni, mit tegyek. Hagyjam, hogy élje az életét, tegyen amit akart, mert ha 4 év alatt nem sikerült megoldani a dolgot, akkor már nem is fogom, vagy erőlködjek tovább?