Mit tegyek? Édesanyámmal rossz a viszonyom, de a gyermekemre erôltessen rá a mamáját, ha ô nen akarja látni?

Tavaly június harmadikán elköltözten a 4,5 éves kislányommal anyukámtól. Azév márciusában lettem 18 éves, májusban megkaptam a felügyeleti jogot és anyukámmal elmérgesedett a helyzetünk. Még többet kezdett inni, mint azelôtt, folyton lehordott, hogy nem segítek semmit, miközben iskolába jártam, foglalkoztam a gyerekemmel, az otthoni dolgok nagyrészét elláttam, de mert elmaradt pl. a mosogatás, ő rögtön ordítozott... A csúcspont az volt, amikor egy egész hétvégén át ordítozott, hogy elege van és vagy elköltözik vagy megöli magát, mert tarthatatlan, amilyenek vagyunk. Éppen mostam, amikor rámüvöltött, hogy egész nap ülök, nem csinálok semmit, a lányom hisztis, rá szakad minden... Eljöttünk tôle aztán azon a héten még arcon köpött, utána kicsit javult a helyzet, de nemsokára elkezdte mondani a lányomnak, hogy elviszik majd tôlem, mehet intézetbe, meg hogy egy kis... vagyok... Egy kislánynak... November elején pedig végleg betette a kaput, hogy fényes nappal az utcán összetalálkoztunk. A kislányom, a szomszéd lány két és fél éves kisfia meg én mentünk a boltba, ô meg ült egy padon. A lányom odament, mert mért ne engedném? Anyám meg felállt és nem nézte, hogy gyerek van a kezemben és hogy az unokája látja, elkezdett ütni. Most pedig elvárná, hogy hívhassa, láthassa a gyereket. Nem hergelem ellene, de így is azt mondogatja, hogy utálja, nem akarja látni meg ilyesmi. Mit kéne tegyek? Én nem akarom, hogy lássa... Félek, hogy megibt kiváltja belôle azt a félelmet, amit akkor, amikor az eset történt. Aggódok, hogy negatív hatással lenne rá, megint félne az utcára menni velem .