Mit csinálnátok, ha a szüleitek "követelnék" az unokát?

Mondd el nekik, hogy a szakmád mesterképzés nélkül nem ér semmit. Azt el akarod végezni. Mert, ha csak ide-oda téblábolsz munkák között alapképzéssel, akkor nem lesz tapasztalatod sem, ami miatt terhesség után visszavegyenek.

Egyik ismerős alapképzéssel dolgozott itt-ott. Most férjezett, 31 éves. Talált egy jó munkát, de nem veszik fel, mert így - még gyermektelenként - mindenórás. Szóval miért foglalkozzanak vele? Egy másik ismerős egyetem + 1 év munkakeresés + 1 év hivatali munka után 5 évre megpattant szülni. A tudása nyilván diploma - 5 év pelenkázás. Én céghez nem venném fel. Szerencsés helyzet, hogy a hivatalban folytathatja.

Esetleg mondd el, hogy 30 évesen már szülni akarsz, de addig mindenkinek pofa be (udvarisan). Ha ez nem hat, akkor mondd el, egyébként ez annyira magánügy, hogy az egygyerekes, idősebb nőktől esetleg kérdezd meg, miért nem szültek kettőt, a férfiaktól, hogy feláll-e még vagy csak szivatóval indul.

Ne haragudj, de a szüleid hülyék.

Alapból bunkóság tőled unokát várni/követelni, mivel neked kell gyereket vállalni, és nem nekik. A gyerek pedig nem csak abból áll, hogy "jajj, de cuki". Van másik oldala is a dolgoknak. Például amikor megbetegszik, elkezd kamaszodni stb.

Az meg a nettó pofátlanság, ahogyan vélekednek a párkapcsolati státuszodról. A szerelem nem a tinédzserek kiváltsága, és mielőtt bárkivel közös életet kezdenél fontos megismerni alaposan. Rengeteg kapcsolat, házasság azért megy tönkre, mert a felek nem ismerték meg egymást, amelynek később a gyerek itta meg a levét.

Nálam kacifántosabb a helyzet, mert én nem is szeretnék. Egyszer mondtam anyámnak, hogy ha annyira unokázni akar, akkor tegye szét a lábát, és csináltasson magának gyereket.

Én egy eléggé erős akaratú ember vagyok és már 10 évesen se érdekelt, hogy megsértődnek rám... szóval lehet, hogy extrém ez most tőlem, de én bizony nem állnék le vitatkozni meg érvelni, meg láthatóak semmi értelme. Egyszerűen elküldenék mindenkit a phicsába....

Kb így zajlana:

Anyuka: “jaj túl öreg leszek, most azonnal kell unoka nekem, mikor lesz már?!”

Én: “Figyelj anya, ne haragudj, nem akarlak megbántani, de akkor most utoljára tisztázom: semmi közöd hozza, hogy mikor és kinek szülök gyereket, a közeljövőben pedig NEM FOGOK SZÜLNI. Igy döntöttem és egyáltalán nem érdekel, hogy neked mi erről a véleményed, mert nekem kell akarni a gyereket, nem neked. Semmi közöd ahhoz sem, hogy hogyan választok párt. Ha ennyire babázni akarsz szulj magadnak, vagy menj önkéntesnek egy csecsemotthonba. Szeretném, ha felfognád amit most mondtam, mert innentől kezdve esküszöm, hogy ha újra szóba hozod egyszerűen ott foglak hagyni egyhelyben.”

És utóbbihoz tartanám is magam.

Nagycsaládi ebédnél ölébe ültetném a mester nélküli diplomát:

Tessék, a gyerek! Te akartad így...

De kistestvér helyett (mesterfok), azért egy férfit keresek, aki szeretek.

(Amúgy nem értem; miért feltételezik sokan, hogy a diplomát (ráadásul osztott képzésben 10 év alatt) akarja a gyerek, a szabadon választott házasságot meg nem.)