Mit csinálnátok a nyugdíjas anyukátokkal, aki nem talál elfoglaltságot, mert mindenkiben és mindenben hibát lát, és ezért nem akar már élni sem?

Semmit, hagynám, hogy keressen ö magának elfoglaltságot.

Hét közben oldja meg, ahogy akarja a mindennapjait, ti nem foglalkozzatok vele.

Amíg tud titeket ugráltatni, addig nem fog semmit sem tenni.

Esetleg a kertbe ki lehet vinni, és hét végén ránézni, a közbeesö idöben gondoskodjon magáról.

(62N)

Ez is milyen: hét közben nem tud kijutni a telekre.

Nem akar eléggé! Ki lehet jutni a telekre úgy is, ha a gyereked nem fuvaroz ki.:))

Most komolyan, ha nem fuvarozza valaki a valagát, akkor nem tud kimenni a telekre? Ha nincs ereje biciklizni pl, akkor kertészkedni hogy van? :D Vagy ha ennyire lusta, vegyen valami robogót, vagy Tornádót, és máris ki tud jutni taxi nélkül.

Aki magán nem akar segíteni, azon más nem fog tudni...

Tökéletesen átérzem a problémád, nálunk kisértetiesen úgyan ez a helyzet, ideig óráig segít ha beszélget vele az ember de utána újra csak a baj van vele, mindenkinek tökéletesen el tudja venni az életkedvét.

Sajnos a tapasztalatok alapján akármit is csinálhatnak bátyádék semmi sem lesz jó neki, csak a hibákat fogja keresni bennük, és évről évre egyre rosszabb lesz a helyzet.

Nem tudom pontosan a körülményeket de lehet a legjobb megoldás menekülni onnan ha van rá lehetőség, mert a kapcsolatuk is rá fog menni.

Boldogtalan, depressziós lesz egy idő után a testvéred is.

Sétáljon, olvasson, járjon el valahova, ha pedig nem akar, az nem a ti hibátok.

Menjen ki busszal a telekre!

Unoka nincs? Unokázzon, kössön neki valamit, vagy süssön sütiket, próbáljon ki új recepteket. Aki akar, talál elfoglaltságot.

Ne csináljatok vele semmit, felnőtt ember, nyilván idő kell, míg feldolgozza azt, hogy nyugdíjba ment. Nem mindenkinek zökkenőmentes ez az időszak. Bele fog rázódni.

Én apám akkor ment nyugdíjba, amikor anyám meghalt, egyszerre szakadt rá a nyugdíj és az özvegység. Mi rábeszéltük arra, hogy köttesse be az internetet, kapott egy számítógépet, és ma már kiterjedtebb társasági életet él, mint valaha. Persze morog mindenkire a háta mögött, de aztán rájön, hogy igen, megvannak mindenkinek a hibái, de számíthat a barátaira, és ez a fontos. ő is fortyog, és szidalmazza a menyét, de úgy vagyok vele, hogy meghallgatom, mert ő már nem fog megváltozni. HOgyan is lehetne ezt elvárni egy 70 éves embertől?

Nálunk ugyanez a helyzet, csak anyósomra igaz. Pedig előtte kifejezetten kedveltem. Megkeseríti az életünket olyan szinten, hogy már a minimális havi 1 alkalomra redukáltuk a kapcsolattartást. Nem lehet vele mit csinálni, mindent megpróbáltunk ami eszünkbe jutott. Bár igaz, hogy nehéz természete van, így valóban nem csoda, hogy nincsenek barátnői, akivel kimozdulhatna. Egyetlen megoldás tetszene neki, ha a fiával tudna programokat csinálni, de hát könyörgöm, a férjem is dolgozik és kis gyerekeink vannak.

Egy időben már én küldtem, menjen vele, hátha megszabadulunk a cirkuszaitól, de akkor meg rám maradtak egyedül a gyerekek. Na, mondtam, azért álljon meg a menet. Azóta (évek óta) is ugyanúgy furkálódik, nem jön rá, hogy minden rosszat magának okoz. Aki nem akarja, azon nem lehet segíteni.

Nem tudsz vele mit csinálni, aki ilyen személyiség, az nem fog megváltozni, pláne nem öregkorára. Bár az én anyám még nagyon távol áll a nyugdíjtól, láttam már ilyet a családban. Dédimamám volt ilyen, mindenkire rosszat mondott, senkivel nem volt jóban, többnyire egyedül volt. A nagymamám járt le hozzá, ő vitt neki ételt, ő takarította a házát, gondozta a kertjét, neném (mamám húga) meg járt betakarítani a termést, amiben nem neki volt munkája. Mégis az ő családja volt a szent dédi előtt, folyton azt kérdezte tőlünk is, mi van "azokkal" (ő mondta így), "azok" mikor jönnek. Azok negyedannyit nem foglalkoztak vele, mint a mi családunk.

Úgyhogy látod, egy ilyen embernek hiába tenné ki a bátyád meg a barátnője a lelkét is, akkor se lenne hálás érte, és nem is szeretné őket.

Amit tehetsz, hogy nem szólsz neki amikor elkezdi mondani, hanem olyankor nem figyelsz oda. Tervezd meg a jövő heti menüt vagy valami ilyesmit fejben. Azzal meg ne idegesítsd magad, hogy ő unatkozik, mert az nem a te dolgod. Még ha rá is tudnád beszélni ilyen "öreges" programra, valószínűleg kiutálnák, mert az idős emberek még kevésbé tolerálják az összeférhetetlenséget, mint a fiatalok.