Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Anyám azt mondta, hogy egy...

Anyám azt mondta, hogy egy gyereknek mindegy hogy milyen körülmények között nő fel, mert csak az számít hogy mit akar ő kezdenj az életével mivel ha igazán akarja, bármit elérhet mindegy hogy hogyan mőtt fel. Mit gondoltok erről?

Figyelt kérdés
Szerintem ez a nő nem normális. Nekem iszonyú rossz gyerekkorom volt, családon belüli erőszak, alkoholista agresszív apa, empátiátlan rideg anya. Nagyon el voltunk hanyagolva érzelmileg, engem anyám mindig utált, soha sem volt kedves hozzám, nem is ismer engem én sem őt. Ennek ellenére egész életemben engem fikázott, mostanra pedig letagad mindent. A rokonoknak is gonosz gyereknek állított be, a saját dolgairól bezzegnem beszélt senkinek és ezekre nem is emlékszik! Mikor mondtam neki, hogy mindig rossz volt vele a kapcsolatom, egyből rávágta "miattad"! Ilyeneket magyaráz még, hogy ő nem megy oda egy gyerekhez sem, mert amelyik gyerek oda akart hozzá menni azzal foglalkozott és hogy ő nem érti miér kell egy gyereket ajnározni...

2019. febr. 16. 23:03
1 2 3 4
 21/40 anonim ***** válasza:
100%

Egyáltalán nem mindegy szerintem. Én jó nevelést kaptam, tehát figyeltek rám, játszottak velem, mesét olvastak, ha kellett segítettek a tanulásban. Több mindent kipróbálhattam (Sport, zene). Odafigyeltek arra, hogy jó suliba menjek, hogy tanuljak idegen nyelveket stb. Pedig nem voltunk gazdagok (szegények se mondjuk). Ha ezeket nem kapom meg, biztos, hogy máshol tartanék. Nincsenek rossz képességeim, szóval biztos ezek nélkül is lennék “valaki”, de azért így más volt. Láttam rengeteg gyereket, akik tehetségesek voltak, de a szüleik nem támogatták, vagy épp visszahúzták őket...kevesen törtek ki ebből. Pl egy osztálytársam tehetségesen focizott. Lehet, hogy nem lett volna Ronaldo belőle, de ha támogatták volna, szerintem lehetett volna belőle valaki. Egy időben járt is, de aztán nem engedték, pedig az edzői próbáltak segíteni. Most valami karosszéria üzletben kalapálja az autókat.


A kisfiamon is látom (3 éves lesz), hogy mennyit számít, hogy foglalkozunk vele. Nagyon jó beszélőkéje van a korához képest, de pl szókincse azért nagy, mert olvasunk neki és sokat beszélünk hozzá/vele. Ez majd mondjuk az iskolában előny lesz neki. Van hajlama az agresszióra, de terelgetjük, neveljük, meg persze sokat visszük mozogni, hogy elfáradjon, ha picit nagyobb lesz, keresünk rendszeres sportolási lehetőséget, hogy kieressze a gőzt. Ahol erre nem figyelnek, ott bizony a gyerek könnyen pária lehet az osztályban, utálják az ilyet a tanárok is stb, szóval fontos a szülő szerepe.


Szóval igen, nagyon sokat számít a szülő. Ha valaki a rossz háttér ellenére sokra viszi, annak jár a kalapemelés. Olyan is lehet, akit pont a rossz helyzete motivál, de azért nem mindig elég az sem.

2019. febr. 17. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/40 anonim ***** válasza:
100%

az egyik válaszoló írta, hogy tesói szapulták és apa verte stb. Kérdem én ha minden a feneke alá van téve, akkor is ennyire küzd a dolgokért? akkor is sokat tanul és szenved, hogy elköltözhessen? Tény hogy a támogatás nagyon fontos,de a legtöbb milliomos, sikeres ember azt meséli hogy nyomorból jött stb. és küzdenie kellett mindenért, közben iskola társai akiknek mindenük megvolt putriban végezték.

Ezek a vert, lelkileg terrorizált gyerekek mindig valahogy szorgalmasabbak, jobban értékelnek mindent, mert acélossá váltak a kitaszítottságtól. Fontos a támogatás,de fontos az is hogy a gyerek megtanuljon küzdeni a dolgaiért.

Kérdező persze a családod tehet róla hogy ilyen lettél,de egyben belőled hiányzott a küzdő szellem. Én egyik szülőm is lek..rvázott, nem tudtam matekozni és társai(lelki terror állandó rettegés ha egy picit is jól mertem magam érezni) de soha nem mondtam azt, hogy ez és ez azért nem sikerült, mert a szülőm így és így bánt velem. Sosem használtam ezt kifogásként, mert tudtam hogy ez csakis egy ember hibája ha nem sikerül és az én vagyok.

Én megtanultam spórolni és küzdeni a tanulással míg a kinyalt fenekű osztálytársam, soha nem küzdött semmiért és bolti eladó lett. Nem a környezet teszi a gyereket hanem a gyerek alakítja a környezetét, amint öntudatra lel.

2019. febr. 17. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/40 anonim ***** válasza:

A helyzet az, hogy nagyon sokan születnek rossz helyre és a kemény gyerekkoruk ellenére kitörnek és sikereket érnek el. Ettől függetlenül még nyomott hagyott rajtuk a kemény gyerekkor, de megtanultak ezen felülemelkedni. Mert akartak.

Sokan születnek jó körülmények közé, gazdag család, mindent megkap stb. És ennek ellenére hasznavehetetlen emberek lesznek, sokan drogoznak, eltartatják magukat valakivel, mert az igények megvannak, de sosem kellett tenni érte stb.

Tehát nagy vonalakban igaza van anyádnak, akiben benne van, hogy elérjen dolgokat, az el fog, és minden nehézséget ugródeszkának használ, míg akiben nincs benne, az hiába okolja a szüleit vagy a társadalmat, ez nem fog rajta segíteni egy cseppet sem.

Ettől függetlenül nem helyes a gyereket elhanyagolni, nem szeretni, akkor már meg sem kellett volna szülni. Viszont aki tehet a nyomorú helyzeted ellen, az csakis és kizárólag te magad vagy.

2019. febr. 17. 14:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/40 A kérdező kommentje:
Én most nem azt mondom hogy a nőt hibáztatom és stb...engem csak undorít eza hozzáállás, hogy ez a nő nem hogy valamit is megbánt volna és még neki áll feljebb! Hibáztatom is sokmindenért, hát most nem írom ki hogy miket csináltak. De nem hibáztatom a dolgaimért, csakis azokért amiket ő csinált de nehogy neki álljon már feljebb értitek. Nagyon nagy a szája, szidja a gyerekeit, magát észre sem veszi. Ne a gyerekeit szidja, hanem nézzen magába...
2019. febr. 17. 21:11
 25/40 A kérdező kommentje:
Sajnos én mindig nagyon önbizalomhiányos voltam, így sokmindenbe bele sem fogtam inkább...:-/
2019. febr. 17. 21:12
 26/40 A kérdező kommentje:
Szerintem aki mindig mást hibáztat az nem tud fejlődni és továbblépni. Én nem hibáztatok mást, de ez a nő konkrétan azt mondta agyon lehet traumatizálni a gyereket az se baj, engem ez idegesít, mert ez mutatja nem bánt meg semmit. Aztán volt olyan hogy előttem izeltek, meg benyitottam és láttam hogy azt csinálják de nem álltak meg hanem csinálták tovább mintha ott sem lennék...szóval ilyenek is voltak.
2019. febr. 17. 21:19
 27/40 A kérdező kommentje:
Egyébként nem nyomorult a helyzetem.
2019. febr. 17. 21:21
 28/40 A kérdező kommentje:
Én azóta már férjhez mentem, van két ikerfiam, felköltöztem Pestre és nem érdekel a múlt csak nem értem hogy lehet ilyen empátiátlan.
2019. febr. 17. 21:41
 29/40 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat, mindenkinek zöld kezet adtam.
2019. febr. 17. 21:42
 30/40 A kérdező kommentje:
Én ezeket a dolgokat általánosságban írtam, nem az én helyzetemre. Hát ne haragudjatok, de ha az alapokat nem adják meg a gyereknek, nem nevelik mi lesz a gyerekből? Én sok tönkretett gyerekkorú gyereket ismerek, és problémáik vannak...akiknek nem látszik, azoknak is. A személyiségzavar alap. Elnézést, ezt látom. Akik kaptak biztonságot és szeretetet ők vitték vamamire az én környezetembe, vannak kivételek is nyilvánvalóan.
2019. febr. 18. 08:31
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!