Nehezen lendülök ezen túl? Normális, hogy emiatt aggódom?
Mindig is kis családom volt. Anyáék nem nagyon tartották senkivel csak ritkán a keresztszüleimmel a kapcsolatot. Évi 1x.
Bíztam benne, hogy majd végre nekünk lesz egy összetartó családunk, de most azt érzem kezd összehullani.
A szüleim az ország másik végére költöznek a testvérem itt marad lakni. Nekem itt van barátom, de ő nem akar az ország másik végére menni.
Szomorú vagyok, hogy ilyen nagyon messze vagyunk és messze is leszünk örökre egymástól, mármint a szüleim tesómtól és én is valamikor valamelyikőjüktöl.
Apukám külföldön dolgozik azért mennek oda.
Itt pedig marad a házunk ahova beköltözik tesóm a barátjával.
Szomorú vagyok, mert tudom, hogy anyát bántja a dolog, hogy ilyen távol lesz tesóméktól, de apa miatt mindenképp szeretne költözni.
Nekem is van egy friss kapcsolatom innen. Csak nekem még hátra van az egyetem. Amit nem tudok, hogy itt vagy az ország másik végén folytassak anyáéknál.
Szeretem a barátomat, de tudom, hogy ő sose akarna a szüleitől messze a határhoz költözni, és mivel én szeretném a szüleimet közel tudni azt érzem nem kellne folytatni a kapcsolatot. Csak félek, hogy hibát követek el, mert tudom hogy őszintén szeret engem és én is őt.
Nagyon szégyellem magamat az érzéseim miatt és hogy emiatt idegeskedem minden egyes nap, hogy ki milyen messze lesz egymástól és mennyit kellesz utazni.
Úgy érzem szimplán csak bele kellene törődnöm, hogy a mi családunk sosem lesz együtt, ahogy eddig sem volt, mivel apa hétvégéken vagy kéthetente járt haza Ausztriából.
21L
Rendben köszönöm a válaszokat!
Csak félek, hogy megbánom és hogy nem látok tisztán ezért írtam ki. Mert azt érzem mindenképpen szeretnék még egyetem erejéig a családommal maradni. De félek, hogy ez hülyeség a részemről.
válasza:Megtalálta zsák a foltját! Számomra hihetetlen, hogy a barátod és te is ennyire függjetek a szülöktől 21 évesen.
Szóval becsüld meg ezt a gyereket, mert más nem viseli el ezt a gondolkozást, életvitelt amit te képviselsz!
válasza:Kedves kérdező!
Egyáltalán nem baj, ha még szeretnél a szüleid védőszárnyai alatt maradni az egyetemi évek alatt is (főleg, ha nappalin fogsz tanulni, és ők támogatnak ebben)!
Sőt, fiatal nőként teljesen természetes, hogy addig maradsz a szüleiddel, amíg önálló életet nem kezdesz, egyetem után el nem tudsz helyezkedni, férjhez nem mész - azaz a tanulmányaid idejére!
De nagyon azt vettem ki a kérdésedből, hogy az anyukád miatti szánalom erősen belejátszik a döntésedbe. Vigyázz, ez egy nagyon nagy csapda!!! Az, hogy ő hogy érzi magát az életében, és milyen a házassága, ahhoz neked semmi közöd, nem is tehetsz se érte, se ellene semmit, nem is a te dolgod, pláne nem a te felelősséged!!! Anyukád felnőtt ember, ideje felelősséget vállalnia a saját életéért, és intézni a saját boldogságát, nem a lányától elvárni, hogy jobb kedve legyen!!! Az egy dolog, hogy te helytelenül gondolkozol a jó szived, szereteted miatt, de az sokkal nagyobb gond, ha anyukád tudatosan, vagy tudattalanul rá is játszik erre, lelkiismeret furdalást keltve benned!!! Ez végtelenül önző dolog lenne tőle: érzelmi függésben tartani téged, s akadályozni a majdani saját életed elkezdését, csak azért, mert ő elcseszte a saját életét, és felelősséget sem akar vállalni ezért!!!
Az a véleményem, hogy bár lehet, hogy szeretitek egymást a barátoddal, de hosszú távon úgy sem lehetne ebből kapcsolat: a szüleivel való egészségtelen kötődés, és a "kiskorúságban tartása" miatt. Ha már most nem nézik jó szemmel a kapcsolatotokat a szülei, a barátod meg ilyen szinten hagyja, hogy beleszóljanak az életébe, hogy hányszor aludjon együtt a barátnőjével (!), veszett fejsze nyele. Távkapcsolatként meg nem fog működni, mivel neki is a szülei a fontosabbak, nem te. Amúgy minek is maradnál olyan fiúval, akinek nem te vagy a legfontosabb???
Szóval szerintem költözz nyugodtan a szülők után, de javaslom, hogy tudatosan kezdd el a leválást!
válasza:Anya azt mondta azt az iskolát válasszam amelyiket szeretném. Meg hogy ha ide jövök támogatnak és ha oda megyek akkor is jó.
A barátom mondja mindig meg a szülei, hogy maradjak itt és célozgatnak, hogy jó ez a suli. És ne menjek el, mert akkor mi lesz a kapcsolattal. Mert félnek, ha elmegyek vissza se akarnék jönni, mert esetleg emgtetszik ott és a fiúk eljönne oda velem lakni.
Megmondtam, hogy én szívesen visszajönnék szeretek itt lakni, de ha elmegyek nem tudom előre megmondani, hogy 4 év múlva mit szeretnék majd.
válasza: válasza: válasza:Minden ember más, nem lehet és nem is kell párhuzamot vonni másokkal, akik elköltöztek és élik az életüket a szülőktől távol. Ha a gondolat is felzaklat, hogy külön legyél a szülőktől, akkor ne tedd, akkor válaszd a szülőket és majd ott a határ mellet alakítsd az életed ki. Attól nem vagy kevesebb ember, hogy így érzel.
Elárulom én is végig anyuval maradtam egy kétgenerációs házban, és nem érzem emiatt defektesnek magam, és pszichológusra sem volt szükségem (mint egyes kommentelők szerint). Nagyon is jól éreztük magunkat a párom is imádta anyut. Anyu sajnos 3 éve meghalt most mi költözünk le a lenti részre és a lányom fog fent élni, amíg úgy gondolja. De ez az Ő döntése lesz. Itt mindig meg lesz a helye, akárhogy is alakuljon az élete.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!