Normális, hogy még így is aggódom apukám miatt?

Apukám 45 éves, a szüleim elváltak.

Az az igazság,hogy apukám sosem volt jó apa, mindig felelőtlen, és gyerekes volt, többek között ezért is vált el tőle anyukám.

Sok rosszat tudnék mesélni róla, de csak egyet-kettő említek meg röviden.

5 évesen ő vigyázott rám, és elment egy szórakozóhelyre bulizni, ahol egy kemping ágyat felállítottak nekem az élelmiszerraktárban, hogy aludjak, majd reggel megyünk.Ő ez idő alatt eszméletlenre itta/drogozta magát.

8 éves voltam amikor autóbalesetet szenvedtünk, és mivel nem voltam bekötve kirepültem a kocsiból."Semmi bajom" nem lett, és valószínűleg pont ez mentette meg az életem,hogy nem kötött be.Pontosabban a gyerekülést nem rögzítette jobb egyes ülésbe.Nem rajta múlt...

Évekig nem maradhattam vele kettesben.

Aztán mikor 15-16 éves voltam jóba lettünk, mert kb szellemileg/életfelfogásban egy szinten voltunk, de azóta már túlnőttem rajta.

Ettől függetlenül én megkedveltem, tudom hogy milyen felelőtlen most is, de szerethető, tényleg egy nagy gyerek.

A családi vállalkozásukat vezeti, pontosabban ő a főnök, a nővére csinál mindent, papám locsolja a pénzt ha kell, úgyhogy apukám elvan mint hal a vízben.

Újabban már nem drogozik, nem iszik, elmondása szerint annak az időnek vége. (úgy érzem igazat mond)

Most új hobbija van...van egy nagy teljesítményű sportautója, és minden hétvégén kijár ún. "illegális gyorsulási versenyekre" közutakra.(18-25 éves maximum 30 körüli emberek közé)

Folyamatosan videózza amit csinál, külön veszi a sebességmérőt, és az utat.(rögzítve van a kamera, nem a kezében tartja)

Nem osztja meg a felvételeit nagy nyilvánosság előtt, de minden ismerősének mutogatja, és nagyon büszke magára ahogy 180+-al végigszáguldozik a városon, mindenféle hajmeresztő manővert végrehajtva.

Van, amikor kisodródik és majdnem egy betonhídnak csapódik, éppen csak elkerüli, és akkor a majdnem frontális ütközések gyengének számítanak.

Tudom,hogy egy f***kalap, anyukám is mindig azt mondja,hogy nyírja csak ki magát, és én megöröklök tőle egy csomó pénzt amit értelmes dolgokra költhetek, meg hogy egy hülyével kevesebb lenne a földön.

Mindazok ellenére amit gyerekként ellenem tett, hogy több ízben majdnem megölt a felelőtlenségével, nekem ő fontos.

Szeretek vele lenni, szórakoztat, ha éppen nem önmagát, és másokat akarja kinyírni a viselkedésével, akkor tényleg azt mondhatom rá,hogy ki kéne találni ha nem lenne.

Egyre jobban aggódom érte,ami miatt mindenki hülyének tart, és nem tudom mit tehetnék...neki vagy hatalmas szerencséje lesz az élettel, és megéli a nagypapakort, vagy valamelyik idiótaságába bele fog halni a közeljövőben.

Engem viszont az nagyon megviselne, és már azon is gondolkoztam,hogy bemutatom a rendőrségen a videóit, de az tönkretenné a kapcsolatunkat, egy "gyerek" ezt sosem értené meg.

Csak azt szeretném,hogy ne csináljon ennyire felelőtlen dolgokat, tudom,hogy örökké hülye marad, de ez merüljön ki annyiban,hogy a Sparban a sorok között táncol a hangszóróból szóló zenére, rosszabb esetben énekli, és hasonló "ártalmatlan" önlejárató utólag vicces eseményekben.