Ez nem beteges hozzáállás tesóm részéről apukám irányába?

Nem a nővéred beteges. Ő ebbe született bele, megszokta, számára természetes, hogy az apukátok mindent megad neki, csak csettintenie kell, ezt pedig félti mindenkitől, hiszen enélkül kvázi éhen halna. Tudom, nehéz ezt megérteni, mondván 37 évesen lehetne több esze, de a tanult minta rögzül, és a jó isten nem módosítja már ezt ennyi év után.

Apukád az, aki elrontotta. Kezdve attól, hogy a család felét kutyába se vette, bántotta, a lányát pedig önállótlanságig kényeztette.

A helyzet az, hogy te már semmit nem tudsz tenni. A lelki békéd érdekében próbáld magad távol tartani a család azon felétől, ami káros rád, mert ez már nem fog változni.

Két ritka nem is olyan ritka esetre is gondolhatsz:

a) téged nem az apukád csinált, hanem valaki más. Miért ne? Ilyet is láttam már.

b) apukád a nővéredet látogatta a gyerekszobájában lefekvés után úgy 20-25 évvel ezelőtt. Ilyen esetet is láttam már. Olyannyira, hogy az apa-lánya házastársként viselkedik a mai napig, s a többi családtag "elmenekült". Undorító, de létezik az ilyen.

Mindkét előttem szólóval egyetértek. Nagyon szomorú a történet, de a testvéred kevéssé tehet róla. Akárhány ilyen történetet olvasok (közös pontok: elkényeztetett gyerek, a testvér alacsonyabb rendűként van számon tartva, a szeretett gyerek bármit megkap kérés nélkül is), mind oda vezetett, hogy az elkényeztetett egy tapintatlan, sértő viselkedésű, önző ember lett, aki úgy gondolta, az életben neki minden jár.

Naná, hogy rátámad arra, aki veszélyezteti a jóléte forrását. Egyébként tényleg tisztátalan kapcsolat is lehet köztük, de ezt kívülről ugyan ki mondja meg...