Hogy dolgozzam fel hogy magamra hagyott az apukám?

És most középiskolában hogyan telnek a mindennapjaid? Ha szeretnéd írhatod privátban is.

#1 voltam

Szia,

Teljesen átérzem a dolgot, engem 15 éve hagyott el édesapám és a mai napig nem tudtam feldolgozni. Gondolkodtam szakembertől segítségen, de végül nem mentem el. Vannak jobb és rosszabb/nehezebb korszakok. Szerintem ezt nem is lehet teljes mértékben feldolgozni, de talán meg lehet tanulni együttélni vele.

Kitartást, ne törj össze ;)

19/L,sorstárs

Teljesen átérzem a helyzetedet!Én nem is ismerem az "apukámat".Amikor anya teherbe esett,már akkor is megcsalta,és teherbe ejtett egy másik nőt.Mikor megszülettem,pár alkalommal meglátogatott minket,majd eltűnt.A gyerektartást nem fizeti,alkalmanként előfordult hogy félévente párezer forintot küldött(azt is csak azért hogy ne mehessünk a bíróságra).Utoljára egyszer ezután a sok év után 6 éves koromban látogatott meg,és akkor sem miattam jött,hanem valamit megakart tárgyalni anyuval.És akkor ott jópofizott,meg puszit kért?!...Sírva is fakadtam,mert nem is ismertem...Azóta eltelt 7 év,és még mindig nem láttam.A legutóbbi teljesítménye az volt,hogy idén(március,április környékén)1,5 év után küldött 2000Ft-ot......

A szülinapomon sem szokott felköszönteni,a versenyeken elért sikereimhez sem gratulál,szóval...

Gondolom nehezebb neked,abból a szempontból hogy egy ideig ismerted.De nekem a helyzetem azért esik rosszul,mert RAJTAM KÍVÜL más nőktől van 5 vagy 6 gyereke,és minddel foglalkozik,csak velem nem...

Néha mikor elkap a gondolat,felnézek az adatlapjára,és látom,hogy a többi gyerekével foglalkozik.Csak rám tojik magasról😢.

De lehet hogy jobb is így!

13/l

Az egyik megoldás az hogy a legjobb leszel.Legyél a sportban.Mi az amit szeretsz? Kosár,pingpong, atlétika?

Lehetsz a tanulmányaidban.Ha jó vagy

akkor nem,ha kíváló vagy megváltozik

az életed,és bármit elérhetsz.

Siránkozással csak a gödör fenekét.

Ne magadban keresd a hibát, mert elhagyott. Vannak emberek,

akik nem képesek szeretni,felelősséget vállalni. Úgy gondolják, még élni akarnak,nem kell a kötöttség. Nincs korhoz kötve,ki mikor érik meg az apaságra. Van aki soha.

Ne sajnáld magad, itt a vesztes csakis ö.

Barátkozz, legyél nyitott mindenre. Nagyon sok embernek kellesz, ne azzal az eggyel törődj, akinek nem. Nem érdemes érzelmeket pazarolni rá,és ennyi év után is válaszokat keresni. Fogadd el, nincs válasz.

Nekem 1 éves koromban lépett le az "apám". Huszonévesen már nem is gondoltam rá, csak amikor kérdezték megdöbbentett. Tudod, ami sose volt, az egy idő után nem hiányzik. Nekem több diplomám van, amit Édesanyámnak és a Nagyszüleimnek, s persze a saját kitartásomnak köszönhetek. Mikor először lediplomáztam, a családom azt szerette volna, hogy meghívjam a diplomaosztómra. Én azonban megmondtam, hogy egy spermadonor sem köszönetet, sem hálát nem érdemel.

Sajnos, a legnehezebb korban vagy ebből a szempontból, mert sem óvodás, sem általános iskolás, sem főiskolás/egyetemista korban nem érdekli a kortársaidat ennyire a családi háttered. Én is kaptam hideget is meleget is a Te korodban.

A többieknek is mondom: Higgyétek el, meg tudtok birkózni a dologgal. Senkinek sincs szüksége egy ilyen alakra, aki csak azért nevezhető apának, mert megtermékenyítette az adott személy Édesanyját.

34/N