Hogyan értessem meg anyukámmal, hogy nem akarok megnősülni, gyereket sem szeretnék? (A főbb érvek lent)

Az egyik kérdésre úgy érzem, válaszolnom kell. Természetes jöhettek hozzám játszani, de ezek kérészéletű kapcsolatok voltak. A barátnőmet sem tiltotta tőlem soha senki.

Kamaszkoromban egyszerűen más volt a fontos számomra. Soha nem éreztem azt, hogy valakivel megtaláltam volna a hangot. Amíg a többiek járták a discokat, addig én otthon ültem barátok nélkül és tanultam. Komolyan vettem a dolgokat nagyon is. Mindig attól féltem, hogy engem a hátam mögött kibeszélnek, megjegyzéseket tesznek rám. Azt mondhatjuk, talán egy barátom volt, akit szintén kizárt a nagy tömeg. Aztán ő is megváltozott, beilleszkedett. Mélységesen gyűlöltem az alkoholt, drogokat, dohányzást, így egyértelmű, hogy egy olyan környezetben, ahol ezekkel éltek, ott nem találom a helyem, nem illeszkedek be. Ady Endre írta valahol, hogy a csorda nép mindent lelegel. Nagyjából ez a helyzet a tömegemberekkel. Sokáig nem volt mobiltelefonom, amivel kifejeztem a technokrata társadalom iránti megvetésemet. Ma már mondjuk van telefonom, de még így is egy más utat járok be, mint a többiek. Mindig is késő Don Quijoteként jellemeztem magam, aki nem engedi meg, hogy a modern kor behatoljon a lelkébe. Nem hallgatok mai zenéket, nem nézek mai filmeket, a tévét is csak akkor kapcsolom be, ha van nagy ritkán egy film, amit meg szeretnék nézni. Mindig aszerint éltem, hogy nyúljunk vissza a gyökerekhez, bányásszuk ki a múltból mindazt, ami érték, a kincseket mentsük át a túlpartra, a jelen kor számára.