Hogyan értessem meg anyukámmal, hogy nem akarok megnősülni, gyereket sem szeretnék? (A főbb érvek lent)
Nagymamám ma este mondta nekem, hogy lassan 37 leszek, már ideje lenne találni valakit. Az még csak egy dolog, hogy nem nézek jól ki, de emellett tíz éve állok rendszeres pszichiátriai kezelés alatt. Szorongás, depresszió, szkizoaffektív zavar. Azt szokták mondani, hogy egy ugyanolyan beteget kellene találnom. Ha egészséges lennék, akkor elképzelhető lenne, hogy akár még kellenék is valakinek. De akkor is kézzel-lábbal kapálóznék a kötöttségek ellen. Nem szeretem a megérkezést, a végleges dolgokat. Kibírhatatlan lenne számomra, hogy nekem haza kelljen menni egy feleséghez minden nap ugyanabban az időben. Nem szeretek megérkezni sehová.
Anyukámnak az az érve, hogy valakinek segíteni kell nekem az ügyek intézésében, mert egyedül még az adóbevallásomat is elfelejteném.
Összefoglalva: A fentebb írtakat még egyszer ismétlem, nem igazán hiszem, hogy beteg ember kellene valakinek, de ha nem lennék beteg, akkor is vannak olyan tulajdonságaim, amelyek miatt lehetetlen lenne az együttélés másokkal.
válasza:Azzal semmi gond, ha nem akarsz feleségét, gyereket. Jobb felismerni, mint tönkretenni több életet.
Viszont nagyon sürgősen önállósodnod kéne, mert amellett, hogy nagyon nem egészséges, anyu sem él örökké, akkor mi lesz?
Ha feledékeny vagy, használj naptárat, vagy emlékeztetőt a telefonban.
Van ilyen ismerősöm, mint te, elmúlt 50.
Egy kaját nem tud megcsinálni, és elég frusztrált...
válasza:
válasza:De hat igy se vagy szabad! Szanaszet rohogtem magam. A leirasod alapjan ha egyszer nem mennel haza anyad es nagyanyad pnt olyan pataliat csapna, mint egy jo feleseg! Probad csak ki.
Most anyud es nagyanyud a felesegeid. Te meg a kis pici pasikajuk akiro lehet gondoskoni, akinek lehet az ugyeit intezni. Csak kezdenek kapcsolni, hogy gaz egy 37 eves kisfiucska, mert hogy lesz igy unoka vagy dedunoka?
Hat sehogy. De nem is kell. Hiszen te pont olyan onzo lettel mint ok. Sok anya csinalja ezt a fiaval, de nem lesz minegyik lelki nyomorek szerencsere. Es ez onzoseg ez a nem akarom a gyerekem elengedni mert ugy szeretem ugy akarom...aztan ha megprobal elmenni jon a zsarolas persze amig foztem kellettem itthon jol eldoglottel nalam most meg lepattansz stb. Ha meg hirtelen rajonnek hogy a nagy iucska nem akar elmenni es oh azert jo lett volna egy kisunoka akkor meg az 50 eves otthon laku riukat kerdezik mikor hazasodsz mar...es aggoenak ki fogja az o kicsi fiukat ellatni mert hat senki se lehet olyan jo feleseg mint o az edesanya.
Genetikailag nincs neked semmi bajod. Csak lusta vagy es onzo. Maradj ilyenek. Nincs ezzel semmi gond. Edesharmasotokba nehogy belerangassatok még valami szerencsetlne ujabb not is.
válasza:"Erről senki nem tehet. Egyszerűen így vagyok genetikailag kódolva."
Én ezt nem hiszem. Természetesen vannak visszahúzódóbb emberek is, de hogy ennyire antiszociális és életképtelen vagy, abban bizony vastagon benne van a nevelésed is.
Azért kellene szerinte egy feleség neked, hogy ügyek intézésében segítsen? Eszem megáll...Ahhoz egy titkárnő kell esetleg, nem feleség.
Gondolom úgy képzeli, majd hazaviszed az asszonykát, aztán őt is irányítja.
Az biztos, hogy szeret domináns lenni. Azért is nem szeretnék megházasodni, hogy más ne irányítson a későbbiekben.
Abban nem értek egyet, hogy az emberek ugyanolyan jól élnek, mint eddig. Nézz körül, mi folyik az iskolákban, a világ előttünk hever romokban, felégett városok. És akkor szerinted a világban nincs több probléma mint régebben? Hamarosan el fog pusztulni minden. Emellett egyre erőszakosabb lesz mindenki, a gyerekek az iskolákban megtámadják a tanárokat, gátlástalanná válnak, frusztráltak, félnek a jövőtől. Süt a szemükből a gyűlölet, gyalázzák egymást. Miről beszélünk?
A kiinduló kérdéshez visszatérve. Köszönhetően a neveltetésemnek és egyéb dolgoknak, még a két évig tartó kapcsolatom is tönkrement.
válasza:Visszaolvastam a saját válaszaimat is, de lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, mégsem találom benne, hol írtam a tíz évet.
Édesapám sajnos most négy éve, hogy nincs már közöttünk. Anyukám gyerekkoromban nem nagyon engedte neki, hogy beleszóljon a nevelésbe. Sosem volt papucsférj, ő is a dominanciájának esett áldozatul.
Kamaszkoromban elkezdhettem volna lázadni az igaz. Ehelyett rendkívül szubmisszív voltam, aki mindenben követi őt, a konformista jelzőt is magamra aggathatom simán. Azt hittem, így természetes.
Húsz fölött kezdtem érezni, hogy ez nekem már teher. Romlott az állapotom.
A skizofrénia valóban hallucinációkkal jár együtt. Éjszakánként hallok hangokat.
válasza:Ezek a válaszok,te jó ég.
Oké,lehet a kérdező kissé életképtelen,amiről valszeg az anyja is tehet.
De ez független attól,hogy nem akar családot,gyereket.
Alapvetően van egy genetikai háttér,ami ebben szerepet játszik.
Előttem lévő okos,azt írja,ha majd szerelmes lesz.
Ja,pont az ilyen idióta,szerelemre épülő házasságok mennek tönkre,meg a "nagy szerelemre" vállalni gyereket.
Az élet nem erről szól,igen is marha nagy felelősség gyereket vállalni,és nem mindenkinek való.
A kérdező többször leírtam,hogy nem bírja a kötöttségeket,de ti akkor is győzköditek.
37 éves koráig nem tudott ebben változni,akkor már nem is fog,mert ilyen az alap jelleme.
Milyen lenne a gyereknek egy olyan szülő mellett,aki egy nyűgnek érzi?Az is ugyanolyan sérült lenne idővel,mint a kérdező.
10 éve kezelik,és ahogy látom olyan változást nem értek el nála,hogy teljesen "gyógyult lenne".
40-es ismerősöm,teljesen egészséges mentálisan,jó munkahelye van,jó fizetése,de ő sem akar megállapodni és nő.
Állandóan csesztették vele a szülei,hogy miért nem állapodik meg,aminek az lett a vége,hogy velük sem beszél.
Szerintem a kérdezőnek inkább vele egykorú barátokra lenne szüksége,vagy olyan emberekre,akik hasonlóan gondolkodnak,mint ő.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!