Zavarna, ha a lányotok egy arab fiúval jönne össze?
Egy szakon tanulnak és mindketten elsőévesek, onnan ismerik egymást. A lány 20, a fiú pedig 24 éves. A lány mondhatni tipikus "jókislány", megbízható, tudatos, szorgalmasan tanul stb., szóval soha nem csinált semmi elítélendőt, bajosat vagy ilyesmi. A fiú szintén rendesen tanul, már van egy diplomája is, nyelveket beszél. Káros szenvedélye a dohányzás. Egyikük sem vallásos. Nem beszéltek közös nyelvet a fiúval.
Próbáltam csak röviden és tömören felvázolni a helyzetet, de ha még van kérdés, akkor szívesen válaszolok.
Tök mindegy,hogy arab-e vagy sem. Soha nem értettem az olyan embereket,akik több millió magyar közül kiválasztanak egy külföldit. Mert hát csak az ért meg téged,és csak az lehet a megfelelő társ, akivel még közös nyelvetek sincs,csak töritek a harmadik beszélt nyelvet.
Aki így nehezíti meg az életét,számoljon a következményekkel.
"Soha nem értettem az olyan embereket,akik több millió magyar közül kiválasztanak egy külföldit."
ez nem nekem ciki, hanem a magyar népnek :D
"Mert hát csak az ért meg téged,és csak az lehet a megfelelő társ, akivel még közös nyelvetek sincs,csak töritek a harmadik beszélt nyelvet."
a barátom anyanyelve az angol és a francia, angolul kommunikálok vele, amit én is anyanyelvi szinten beszélek. és igen, úgy érzem, hogy ő ért meg a legjobban és ő a megfelelő társ nekem. függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszél vagy melyik országban született.
Ha zavarna is, nem érzem úgy hogy bármi beleszólásom lenne a dologba, pláne ha már nagykorú.
Ha vele boldog, akkor legyen.
Vannak szír barátaim, nagyon szeretem őket. Fantasztikus emberek, a mai napig, ha találkozunk, megvendégelnek, szeretettel látak, pedig 15 éve, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban. Sokszor évekig nem látjuk egymást. És mégis, szeretnek, és én is őket.
Nekem is volt egy fiú. Nagyon mély, őszinte barátság volt közöttünk. Talán szerelem is. Soha nem közelített, de a szemében minden benne volt, amikor rám nézett. Egyetlen egyszer ért hozzám, aznap, amikor utoljára dolgoztunk együtt. Segített pakolni, odaguggolt mellém. Rárakta a kezét a combomra, és úgy is maradtunk percekig. Aztán szó nèlkül elment. Èn meg vegigzokogzam este a hazautat.
Soha nem volt konkrétan kimondva semmi kettőnkről, de mi mégis megbeszéltük. Hogy más világ. Hogy én sosem érteném, és ő sosem tudna olyan lenni, amihez én hozzászoktam, amibe én belenőttem. Hogy bântanánk egymást, még ha nem is akarjuk.
A mai napig álmodom vele néha. A mai napig, ha valaki rólam kérdezi, azzal kezdi, hogy mennyire szeret. (Nekem sosem mondta, de tudtam.) Nem ő életem szerelme, mert ő több annál. És pont azért, mert jól ismerem, tudom, hogy jól döntöttünk.
"Egyikük sem vallásos" engem emiatt nem zavarna. Így azért jóval kevesebb esélye van, hogy olyan lenne, mint amit sok válaszoló leír...
Persze, érdemes figyelgetni, hogy minden oké-e, és ha bármi jele lenne hogy bántja/semmibe veszi a lányomat, akkor nyilván zavarna... de nem minden arab ilyen. És simán lehet, hogy minden rendben lesz. Én örülnék neki, amíg látom, hogy boldogok, és minden oké.
Bírom ezeket az ostoba válaszokat, hogy "nincs közös nyelv" :DDD Igen, a magyaroknak ezzel sok problémájuk van, hogy értelmesen megtanuljanak egy idegen nyelvet, de egy intelligensebb embernek nem olyan nagy dolog ám anyanyelvi szinten megtanulni angolul, neadjisten más nyelveket. Normális helyeken a nyelv megtanulása nem akadály.
Meg ezt is bírom, hogy "miért nem a saját nemzetéből választ valaki", mert, miért kéne? Mi az istennyilától jobb (vagy rosszabb) egy magyar ember, mint bármilyen másik? Senkinek nincs olyan családfája, ahol minden rokon ízig-vérig színtiszta szittya magyar lenne, hagyjuk már ezt a nagy nemzeti öntudatot :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!