Bevállalnád az eltartását a 16 éves lányodnak és a gyerekének, ha a lány nem akarna dolgozni sem abortuszra menni?

Természetesen nem, de ezt még az abortuszra esélyes időn belül megértetném vele.Olyan nincs hogy szülők, de cseszek eltartani. Egy kisbaba élete nem játék.

Ha arrogáns lenen a lány, és cseszne tanulni, dolgozni, mert ő majd jól elbabázgat, meg posztolgat az instán, mindent megtennék hogy elvegyem a gyerek felügyeleti jogát VÉGLEG tőle. Hisz a lány nyilvánvalóan ostoba, felelőtlen, alkalmatlan az anyaságra. Az apát -már ha tudja a lány hogy ki a fene az előkeríttetném, könyörtelenül behajtanám rajta a gyerektartást.

AMENNYIBEN észhez térne a lány, és abortuszra menne, vagy próbálna tenni a gyerek jólétéért, és nem csak ész nélküli dugásra lenne képes, akkor támogatnám. Nem, nem próbálnám abortuszra kényszeríteni, egyszerűen azt várnám el hogy feleljen a helyzetért amit teremt, ne szórakozzon egy leendő élettel, csak mert elkapta a ba.szhatnék.

Az eltartásukat nem. Tartsa el őket a gyerek apja.

De mivel a gyerekemről és az unokámról lenne szó, nyilván nem hagynám őket nyomorogni. Segítenék, hogy a (kisebbik) gyerek ne szenvedjen hiányt semmiben. De nem kapnának pénzt pl., csak babaholmikat, gyógyszereket, élelmiszert.

De legfőképpen lehetőségeket. Segítenék a lányomnak állást keresni, a gyereknek bölcsit, ovit. Ha ezt a segítséget elutasítaná, és nem lenne hajlandó dolgozni, akkor levenném a kezem róla.

Mindenesetre mélységesen csalódnék, ha a lányom ekkora selejt lenne, hogy 16 évesen felcsináltatja magát és elvárja, hogy majd mi eltartjuk, csak mert a gyerekünk.

Ha egy gyermek krízishelyzetben nem számíthat az anyjára, akkor mégis, kire?

Ha az én lányom kerülne ilyen helyzetbe, minden segítséget megadnék neki, hogy be tudja fejezni az iskolát, el tudja kezdeni építeni a karrierjét, hogy utána mielőbb önálló életet kezdhessen.

Ez nem élete végéig szóló tutujgatás (ezt azoknak, akik ezzel jöttek).

De ha ilyen körülmények között nem lenne hajlandó tanulni, akkor tükörbe kellene néznem, hogy mégis mit rontottam el...

Éhezni akkor sem hagynám, sem őt, sem az unokámat, de valószínűleg az extrákról lemondhatna, ha az kell neki, keresse meg az árát, vagy tanuljon!

#46

A lustaság nem krízishelyzet.

Tökéletesen látszik, kinek van itt gyereke és kinek nincs. Persze a gép elől, a fűtött szobából, vacsora után elég könnyű azt írni, hogy a 16 éves gyerekem kirakom a házból az unokámmal együtt, utána pedig nem is gondolok arra, mi van velük, hogyan boldogulnak, élnek -e.

A valóságban viszont egy szülő szerencsére ritkán gondolkozik így, ez csak a kamaszkori pökhendi mindentudás megnyilvánulása névtelenül online, olyan szülői háttérrel, akik mindent megadnak nekik és az egyetlen gondjuk az, hogy holnap témazárót írnak a suliban.

En sem voltam egyszerű tini, 30 éve. De a szüleim krízishelyzetben mellettem voltak igaz AB-ra beszéltek ra -utólag értem, de mai ésszel nem tennék ilyet.

Ebböl kifolyólag nem is kérdés, hogy segíteném a lanyomat, ki nem dobnám soha. Mondjuk a mi kapcsolatunk gyökeresen más mint anno az enyém a szüleimmel, tehát ilyen nem is fog előfordulni.