Bevállalnád az eltartását a 16 éves lányodnak és a gyerekének, ha a lány nem akarna dolgozni sem abortuszra menni?

"Na, akkor hol a logika a pontozásban? :D"

Kezdő vagy még itt? :D Az személyre szól, nem véleményre. Most cúna bácsi/néni vagy, nem kapsz zöld pontot!:D Ejnye!

Viszont a lányomat anyagilag segíteném, mert nem érdekem az, hogy az iskoláját se tudja befejezni, szakmája se legyen. Akkor sosem lesz belőle semmi. Segítséggel még össze tudja rakni az életét, anélkül kizárt. Maximum menne máshoz csövezni szexért cserébe, vagy futtatná valaki. Végleg elkallódna, gyerek menne intézetbe, ezt nem akarhatja egy szülő. A szar helyzetből kellene kihozni valami jobbat.

A gyerekkornak viszont onnantól vége lenne. A gyerekfelvigyázást megoldanánk, de az iskolában oda kellene tennie magát, ahogyan édesanyaként is. Felkészíteném arra az időszakra, amikor majd egyedül kell eltartania magát és a gyereket. Nem lesz egyszerű, pályakezdőként gyerekkel nem lesz vonzó munkaerő. Mindig számíthatna rám, de elvárnám, hogy nőjön fel és komolyodjon meg. A másik szülőnek is lenne lehetősége a fellépésre, mert apa is kell a gyereknek. Ha nem él vele, akkor legalább anyagilag részt kell vennie a dologban. Nem erősködnék a láthatást illetően, mert a férfi is eldöntheti, hogy akar -e egy nem kívánt gyereket nevelni, a pénzbeli része viszont jár. Legalább megtanulja, hogy a férfi reprodukciós joga addig terjed, ameddig a golyóiban van a gyerek. Utána nulla, az anya elvetetheti, megtarthatja, elviheti akárhova. Életre szóló lecke mindenkinek.

Ez igen :D

Gyönyörű :D

Tartaná el a bánat...

Nem vállalnám be. Sajnálom. Én a saját gyerekem eltartását felnevelését, útnak indítását az életben vállaltam be, amikor gyereket szültem.

Ha ő ebből kiszáll félúton, az ő felelőssége. Továbbra nem az enyém. Az övé.

Persze, én könnyen beszélek. Az én gyerekemnek ennél több esze van. Volt. Nem tette tönkre a saját életét, de ha megtette volna, én nem asszisztáltam volna hozzá.

"tanulni sem akar. Otthagyta az iskolát is."

Ennyit arról, hogy szegénykét támogatni kell.

Támogassa a kórság, segíteni csak azon lehet, aki hagyja, és maga is igyekszik.

14 évesen szültem, leérettségiztem, 18 évesen elköltöztem és dolgozó, önálló felnőtt lettem. :) támogatnám a lányom, ugyanis lányom született. Szerintem meg tudnánk oldani mindent, amit kellene.

Sosem hagynám cserben, a gyerekem az a személy, aki megérdemli, hogy mellette álljak. Ki más, ha nem én?