Erőltetni, hogy menjen az apjához, vagy a láthatások szüneteltetése lenne a jobb?

A volt férjemmel a lányunk 3 éves korában váltunk el, a válás után a sértettsége miatt kb két évig nem is látogatta meg a gyereket, nem tudott róla semmit. Aztán újra felbukkant, eddig annyi volt a program, hogy szombaton ebéd után elvitte pár órára valamerre, aztán most a nagyszülők nyomására elkezdte erőltetni, hogy a gyerek aludjon is ott... A lányom ezt nem akarja (most lesz 8 éves), mert ott még külön szobája sincsen, lent szokott aludni a nappaliban, ahol fél. Nincsenek játékai, nem csinálhatja azt, amit szeretne, sosem főznek olyanokat, amit szeret, megeszik. Eddig 5-ször aludt ott, mindig sírás lett a vége. A volt férj sem kezeli jól a helyzetet, kiabál sokat. Legutóbb három hete mentem én a gyerekért este 11-kor... Azóta a lányom nem is akar találkozni az apjával, mondta most is, hogy hétvégén ugye nem kell oda mennie? Érthető, hiszen itthon egyáltalán nincs hangos szó és veszekedés, megvan a saját is "birodalma" a szobájában, itt van a kishúga is (újraházasodtam), a férjem is teljesen a saját lányaként tekint rá. A volt férjem viszont azt mondja, hogy szokja meg, hogy ő is az élete része, de szerintem ez nem így megy.

Hiába ismételgeti azt, hogy az ő lánya, évekig nem is volt semmi kapcsolata vele, a gyerek attól nem fogja automatikusan szeretni, mert ezt mondogatja neki. Meg azzal jön, hogy mi elkényeztettük, és telebeszéltük a fejét azzal, hogy ő milyen gonosz ember, ezért nem szeret ott lenni náluk. Sosem mondtam róla rosszat a gyereknek, de látszik, hogy függetlenül attól, hogy kicsi, még ő is tud különbséget tenni az apja és köztem... Mondtam, hogy szerintem jobb lenne, ha egy ideig nem akarná, hogy ott aludjon a gyerek, mert kikészíti. Jöjjön el hozzánk, játszon vele itt, nézze meg, hogy itt mennyire felszabadult és nála milyen. Erre hogy ő nem lesz itt megtűrt személy, meg hogy neki nincs arra türelme, hogy órákig a gyerekkel foglalkozzon.