Mit gondoltok erről a két család modellről? Érzelmi és anyagi szempontból melyik miért jobb?

Minden szempontból a 2. verziót támogatnám. És nem lennék kevésbé hálás, azért mert nem tudnak venni nekem egy lakást, autót és nem fizetik az esküvőmet. Az egyetemen meg államin végzem.

Egyébként kaptam lakást a szülőktől és valószínű az esküvőnkbe is be szeretnének majd segíteni, de nem lennék kevésbé hálás ha ez kimaradt volna. Világéletükben támogattak, mellettem álltak, csodálatos szülők, jó nevelést kaptam. Arra neveltek, hogy önálló legyek, képes legyek eltartani magamat. Úgy neveltek, hogy ne kelljen aggódniuk miattam, ha felnövök. Ez sikerült is. Jól tanultam, jól dolgozok, jól élek.

Szerintem a jó nevelés a lényeg és ha emellett a szülő megteheti, hogy vesz egy kocsit/lakást a gyerekének, attól még nem biztos, hogy a gyerek ingyenélő lesz. Ugyanúgy lehetnek komoly céljai, motivációi, kitartása, lehet talpraesett.

3# Mintha csak én fogalmaztam volna meg a választ.

A 3. válaszoló tökéletesen megválaszolta a kérdést!

Nem látok egyikkel sem a problémát.

'A' család - kérdem én, hogy ha annyi pénzed lenne, hogy mindent megadhass a gyerekeidnek, nem tennéd? Dehogynem. Minden szülő ezt teszi! Nem ettől lesz jól vagy rosszul nevelt, és nem ettől lesz jó vagy rossz család a család.

'B' család - én ilyenben nőttem fel, de ez nem jelenti azt, hogy "kevésbé" vagyok hálás a szüleimnek. Nem az anyagi dolgok teszik ki a legfontosabbakat. Szeretem őket, és hálás vagyok, amiért felneveltek, autó és lakás ide vagy oda.

Ez két véglet, és a jó megoldás, mint általában, a kettő között van.

A) Ha megengedhetik maguknak a szülők, akkor igenis nagyon sokat számít egy lakás / autó jellegű támogatás. Minden szülő azt kellene, hogy akarja, hogy a gyerekének könnyebb legyen. DE ha jól nevelik a gyereküket, akkor ezért cserébe nem telepednek rá a gyerekük életére, és olyan értékrendet alakítanak ki a gyerekben, hogy ne érezze mindezt természetesnek, és ne "szálljanak el" az igényei, és tisztában legyen a munka és a pénz értékével. Pl. a tanulás támogatásával úgy vagyok, hogy a gyerek kerüljön be államira oda, ahova tud, ha nem volt elég jó eredménye ahhoz, amit akar, akkor vegyen fel diákhitelt vagy fizesse vissza a pénzt később a szüleinek, vagy dolgozzon mellette, a szüleit ne verje ilyen elkerülhető kiadásokba. Támogatás az is, ha otthon lakhat.

B) Az megint nem jó nevelés, ha a gyerek azért hálás vagy nem hálás, hogy milyen anyagiakat kap. Egy ilyen családban a gyereknek nyilván nehezebb az indulás, ha nincs pénz, persze érthető, és nincs ezzel a hozzáállással semmi baj. Ha viszont a szülők megtehetnék, hogy segítenek, de "elvből" nem teszik, az elég nagy kiszúrás, szerintem, nem "segítség". Mert a család arra (is) van, hogy a családtagok amiben tudják, segítsék egymást (anyagi és érzelmi téren egyaránt)

Az életrevalóság meg nem azon múlik, hogy melyik modellből jön valaki. Sokkal inkább személyiség és nevelés kérdése.

Túlságosan véglet a kettő.

Az első dolog is sokkal összetettebb. Nagyon sok szülőnek muszáj feláldoznia ahhoz, hogy a gyereke el tudja kezdeni az életet. Ez nem jelenti azt, hogy a gyerek életképtelen lesz, attól még lehet céltudatos, sikeres hogy lakást, autót kap...csak a mai világban még tanult emberként is nehéz kitörni, és megteremteni az anyagi biztonságot.

Az "A" részben a nagy véglet, ha a szülő csak eltartja a gyereket anélkül hogy az bármit is tenne az előrelépés érdekében.

A "B" családra ismerek rokonságon belül példát, az sem jó. Egyrészt egy sikeres szülő miért vonja meg a saját gyerekétől a dolgokat? A rokonunk olyan volt, még a ruhát is saját megkeresett pénzből kellett vennie a gyereknek, meg zéró támogatást kap, aztán dolgoznak mára, de támogatás nélkül azért nem tudtak kitörni.

Ráadásul a mai szülők többsége még egy teljesen más korban nőtt fel, amikor több lehetőség volt, nagyobb anyagi biztonság, én szüleim kb érettségivel meg szakmunkás képzéssel jobban éltek, mint én egyetemi mérnöki végzéssel.

Az is hülyeség hogy küzdeni tanulna meg a gyerek azért mert nem támogatják, max azt tanulja meg hogy az élet szopás.

A kettőt kell ötvözni egy jó családban, önállóságra nevelni a gyereket, de mellette megadni neki mindent az előrelépéshez.