Mit gondoltok erről a két család modellről? Érzelmi és anyagi szempontból melyik miért jobb?

Szerintem is a kettő között kell megtalálni az utat. Mondjuk nem mindenben segíteni, hanem szelektálni.

Egyébként meg... ismerek olyan családot a környezetemben, ahol mindent megadtak a gyerekük, de az meg nem hálás lett, hanem önző kis dög. Az anyuka (egyik rokonom) többek között az én vállamon sírta ki magát, hogy milyen lett a fia, és mikor ezzel a fiúval akartam volna beszélni, hogy miért ilyen az anyjával, csak szenvtelenül annyit mondott, hogy "tudhatnátok, én nem ismerek hálát". Szóval hát ilyen is van. Ja, és még a fiú hibáztatta a szüleit, amiért annyira megadtak neki mindent, meg annyit dicsérték, hogy ezért lett ilyen... No comment.

Nehéz dolog ez, gyereke válogatja, mi a jó neki.

Engem is mindenben támogattak, amiben tudtak, pl. amíg nem fejeztem be a sulit, nem kellett nyaranta dolgoznom, de én hálás is vagyok, és önálló is lettem.

"Hálót adj, ne halat!"

Ezt mondta mindig édasapám, és ehhez is tartotta magát. Szóval a tanulásomhoz, az előrehaladásomhoz mindig megkaptam a lehetőséget. De ha akartam valamit és tudott róla, akkor jelezte, hogy a felét hajlandó fizetni...

Szóval viszonylag hosszú pórázon voltam tartva, de bizonyos morális, vagy erkölcsi kérdéseket nem hághattam át. És bármiben hajlandóak voltak a szüleim támogatni, ami a fejlődésemet szolgálta, és azt, hogy önállóan tudjak boldogulni az életben. Erkölcsileg is és anyagilag is támogattak, keményen. De az, hogy kigondoltam valamit, és alámtolták volna, az soha nem volt. Egy részét nekem kellett előteremteni, hogy lássák, komoly a szándék. Akkor ők is beszálltak anyagilag is. Talán ennek is köszönhetően, soha felesleges dolgot nem kaptam...