Erőltetni, hogy menjen az apjához, vagy a láthatások szüneteltetése lenne a jobb?
A volt férjemmel a lányunk 3 éves korában váltunk el, a válás után a sértettsége miatt kb két évig nem is látogatta meg a gyereket, nem tudott róla semmit. Aztán újra felbukkant, eddig annyi volt a program, hogy szombaton ebéd után elvitte pár órára valamerre, aztán most a nagyszülők nyomására elkezdte erőltetni, hogy a gyerek aludjon is ott... A lányom ezt nem akarja (most lesz 8 éves), mert ott még külön szobája sincsen, lent szokott aludni a nappaliban, ahol fél. Nincsenek játékai, nem csinálhatja azt, amit szeretne, sosem főznek olyanokat, amit szeret, megeszik. Eddig 5-ször aludt ott, mindig sírás lett a vége. A volt férj sem kezeli jól a helyzetet, kiabál sokat. Legutóbb három hete mentem én a gyerekért este 11-kor... Azóta a lányom nem is akar találkozni az apjával, mondta most is, hogy hétvégén ugye nem kell oda mennie? Érthető, hiszen itthon egyáltalán nincs hangos szó és veszekedés, megvan a saját is "birodalma" a szobájában, itt van a kishúga is (újraházasodtam), a férjem is teljesen a saját lányaként tekint rá. A volt férjem viszont azt mondja, hogy szokja meg, hogy ő is az élete része, de szerintem ez nem így megy.
Hiába ismételgeti azt, hogy az ő lánya, évekig nem is volt semmi kapcsolata vele, a gyerek attól nem fogja automatikusan szeretni, mert ezt mondogatja neki. Meg azzal jön, hogy mi elkényeztettük, és telebeszéltük a fejét azzal, hogy ő milyen gonosz ember, ezért nem szeret ott lenni náluk. Sosem mondtam róla rosszat a gyereknek, de látszik, hogy függetlenül attól, hogy kicsi, még ő is tud különbséget tenni az apja és köztem... Mondtam, hogy szerintem jobb lenne, ha egy ideig nem akarná, hogy ott aludjon a gyerek, mert kikészíti. Jöjjön el hozzánk, játszon vele itt, nézze meg, hogy itt mennyire felszabadult és nála milyen. Erre hogy ő nem lesz itt megtűrt személy, meg hogy neki nincs arra türelme, hogy órákig a gyerekkel foglalkozzon.
Esetleg a törvény magolása és rágása helyett megpróbálhatnátok mindketten félre tenni apukával a nézeteltéréseket és leülnötök ketten átbeszélni a dolgokat.
Megbeszélni, hogy tényleg megváltozott e és komolyan szeretné tartani a későbbiekben a kapcsolatot a lányával, ha őszinték a válaszai akkor úgy gondolom anyaként kutya kötelességed, hogy segítsd a gyermeked édesapját.
Esetleg ha csinálnátok közös programokat és fokozatosan "szoktatnátok" az apjához akkor változna a helyzet, lehet, hogy nyíltan nem szidtad előtte az apját, de hidd el, hogy érzi azt, hogy nem örülsz az ő kapcsolatuknak.
Sajnos tényleg kevés az amit leírtál, nem látunk bele az egész történetbe, de szerintem a közös gyereketek érdekében megkéne próbálnotok helyre hozni azt ami elromlott.
Ha pedig egyáltalán nem működik és úgy érzed a lányodnak az a legjobb ha távol marad az apjától akkor megtenni azokat a jogi lépéseket amiket már leírtak.
#23, szerintem tökéletesen igazad van... de most őszintén, azok után, amit a #17-ben kigyűjtöttem a Kérdező megnyilvánulásaiból, te látsz erre esélyt? Mert ehhez első sorban is egy kompromisszumokkal teli NORMÁLIS válás kellett volna, nem egy olyan, ahol az egyik fél gátlástalanul érdekérvényesít, a másik meg megsértődik.
Kérdező természetesen megint abban bízik, hogy az exe még azóta se növesztett tököt, tehát megint végül pont az lesz, amit ő akar - ld " Szabhatnak ki ezért büntetést, de úgysem fog feljelenteni"...
Tudod mikor lesz ennek a dolognak szerintem normális megoldása? Ha apuka újra beújít egy "Kérdezőnél olyanabb" leányzót, aki a kezébe veszi a dolgokat, és gátlás nélkül levívja mindazt, amit a váláskor kellett volna. Na utána lehet nyugalom és béke.
Vannak, akik még nem találkoztak "sértett" pasival ez egyértelmű.
Minden apának megvan a lehetősége, hogy váláskor küzdjön a gyerekért. Azért miert a kérdező a hibás, hogy eddig apukát nem érdekelte a gyereke?? Ezek szerint tudta hogy az sok gond, főleg egy 3 éves, nyilvan nem pedálozott a felügyeletért.
Ha meg anyukának este 11-kor kell menni a gyerekért akkor gondolom már apuka hivja kínjaban az anyát, mert nem ura a helyzetnek. És ezert is a Kérdező a hibás?!
Nincsenek játékai, nem csinálhatja azt, amit szeretne, sosem főznek olyanokat, amit szeret, megeszik.
Na ott legalább nevelni probálják..
29#
Átestél a ló túloldalára.
Chips es nem szeretem kaja között van vmi középút is szerintem.
És nekünk sem főzött senki olyat amit tudtak hogy nem szeretünk. Főleg a nagymamám, aki évente 6-7 alkalommal látott minket.
Spártai módszerekkel is lehet nevelni, látom is magam körül ennek hatását.
Ne végletekben gondolkodj, hanem középútban.
Spárta és hercegnő között is vannak lehetőségek :-)
Nálunk pedig alap, hogy pénteken úgy állítom össze, hogy mit főzök, hogy megkérdezek mindenkit, mit szeretnének, mit kívánnak. Heti 2 nap eszik rendes házikosztot, nem fogok akkor olyat csinálni, amiről tudom, hogy nem szereti. Nem eszik amúgy bonyolult, órákon át készülő ételeket, a kedvence a milánói és a ropogós csirkemell sajtmártással. Nassolni leginkább zöldségchipset, vagy popcornt szokott, de leginkább akkor, ha valami társaság van nálunk, és akkor a gyerekekkel bevisznek egy tállal a szobájukba.
Nem kell így fröcsögni, elfogadom, ha nem vagyok neked szimpatikus, de ne állíts valótlant.
Mindkét módszerrel lehet gyereket nevelni, de nem úgy, hogy 8 éves korban kezdem el az egyiket heti/kétheti egy alkalommal.
Jelenleg a 8 éves gyereknek kb. egy távoli ismerősnél kell tölteni az estét, ahol nem érzi jól magát. Nyilván az a megoldás, hogy megkedveltetitek az apukát a lányoddal, hogy az apukájának gondolja.
Persze az csak akkor működik, ha mindkét szülő partner benne. Ha a nagyszülők erőltetik a kapcsolattartást, akkor én elgondolkodnék azon is, hogy érdemes-e inkább velük jobb kapcsolatot tartani, ha az apuka nem nyitott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!