A fiam 20 éves és félénk, zárkózott személyiség. Miért lett ilyen, hiszen mindig szeretve volt?

Kérdező az emberek nem úgy működnek, mint a gépek, ahogy elgondolod: "Szeretve volt --> extrovertáltnak kell lennie". Ilyen összefüggés nincs, 1001 oka lehet annak, hogy az illető visszahúzódó, és ezt látatlanban nem lehet megmondani, miért van. Ahogy mások írták, van olyan is, hogy valakit túlszeretnek, illetve ha valaki mindent megkap gyerek korában a szüleitől, semmiért nem kell megküzdenie, nem ismeri a kudarcot, a pofára esést, amitől te óvtad, akkor természetes, hogy visszahúzódó és zárkózott lett. Sok ilyen esetre van példa, sajnos. A szülő a széltől is óvni akarja a csemetéjét, és pont ezzel tesz neki rosszat, mert a túlzott védelem a gyereket nem fogja megedzeni a világra, hanem életképtelenné teszi. A jó nevelés szerintem inkább a terelgetés, nem pedig a görcsös védelem a rossztól. A gyerek igenis ismerje meg a rosszat, legyen önálló, érjék kudarcok, sebesüljön meg testileg-lelkileg a játszótéren és a társai által. Ne kapjon meg semmit, küzdjön meg érte, aztán törje össze vagy rabolják el tőle. Törjék össze a szívét a lányok, ne kapja meg a jobb jegyet, rúgják ki néhány munkahelyről. Semmitől nem kell megóvni, és rosszat sem kell neki okozni szándékosan, inkább hagyni kell, hogy élje az életét a maga jó és rossz dolgaival együtt, az sem jó, ha egy gyerek csak a jóval találkozik, és az sem, ha csak a rosszal. A szülőnek inkább az a feladata, hogy megtanítsa, hogy a világ nem csak jó dolgokból áll, és hogy a rossz is a világ része, és hogyan kell egészséges lélekkel felkészülni a rosszra.

Ne már! Az ő személyisége ilyen és kész, nem értem miért kellene mindenkinek mentális betegségeket keresnie. Az emberek nem egyformák, vannak köztünk félénkek, visszahúzódóak is.