A fiam 20 éves és félénk, zárkózott személyiség. Miért lett ilyen, hiszen mindig szeretve volt?

A dicséret fontos, de sokat számít a szülői példa is.

Szoktatok-e programokat csinálni, vendéget hívni, vendégségbe menni, kimozdulni otthonról?

Ha mindig csak magatokban vagytok, akkor ezt látta, ezt szokta meg, ez neki a természetes.

A félénkség egy másik kérdés. Gyerekkorában voltak barátai? Netán gúnyolták, bántották az iskolában? Akkor is félénk volt?

Félénk lehet attól is, ha nem kapott elég önállóságot. Mondjuk sose intézett el egy bevásárlást, egy banki vagy hivatali intéznivalót. Vagy úgy intézte el, hogy mindig ott voltatok vele, és helyette beszéltetek. Akkor az marad meg belőle, hogy ez egy bonyolult dolog, amit csak apukája/anyukája tud elintézni, ő nem. Ez önbizalomhiányt és félénkséget okozhat.

Lehet valakit "túlszeretni" és az állandó, mindenért dícséret is okozhat károkat. Most kilépett az életbe, és azzal kell szembesülni, hogy ott feltétlenül szereti mindenki és nem csak dícséretet kap, mer tnyilván ő is hibázik. Jó dolog, ha a szülő szereti a gyerekét és pozitív megerősítést sugároz felé - de nem minden esetben! Arra is fel kell készíteni, hogy felismerje és elfogadja, ha valami nem pont úgy megy, ahogy kéne. A túlféltés és túlszeretés is tud legalább olyan problémákat okozni, mint az elhanyagolás.

Első körben azt javasolnám, hogy üljetek le vele megbeszélni, hátha el tudja mondani, hogy miért ilyen. Lehet, hogy tényleg csak ilyen a természete.

... Tesómrol se mondod meg,mert nem viselkedik ugy..és mégis az..

36N