Ha a gyerekedre támadna egy nagytestű kutya, megölnéd a kutyát?

Nekem se gyerekem, se állatom, de idegen embert is megpróbálnék megvédeni egy kutyától.

Azt meg egyszerűen nevetségesnek tartom, hogy egy embert felelősségre lehetne vonni egy kutya tetteiért. Ha lenne gyerekem, és szarul nevelném, vállalnám a felelősséget, mert egy fajba tartozunk, azonos nyelven magyaráznék el neki dolgokat, amiket megértene. Egy kutyának nem tudod elmagyarázni, hogy ne támadj emberre, a legbékésebb kis ebre is rájöhet az 5 perc, hisz állatok.

Ez olyan, mint mikor a kutyájáról mondja valami idegen, mikor megijedek tőle, hogy "nyugi, nem harap". Nem, *téged* eddig még nem harapott meg, velem még nem találkozott.

2 kutyám van, imádom az állatokat és sok kutyás társaságba és kutyás foglalkozásra is járunk. Összességében azt gondolom magamról, hogy értek a kutyákhoz és megértem a viselkedésüket, hogy mi miért történik.

Ez alapján mondom azt, hogy utólag elaltatni teljesen fölösleges egy kutyát. Ha már megtörtént a baj, akkor én a gazdát vonnám felelősségre, annak több értelme van. Ő az aki miatt a kutya olyan lett amilyen és ő az aki teljes tudatában annak, hogy közveszélyesek a kutyái, mégsem tett meg mindent annak érdekében, hogy a kutyái kerten belül maradjanak.

Viszont ott akutan, amikor éppen rajta lóg a gyereken, gondolkodás nélkül bármit megtennék. Ütném, verném ha kell, az sem baj ha belepusztul.

Más az ha meg kell védeni valakit és más az, ha bosszút akarsz állni úgy, hogy az elkövető azt sem tudta mit tett. Egy kutya sem születik gyilkosnak. Még a születésük óta falkába verődött kóbor kutyák sem támadnak emberre (maximum ritka, extrém esetben). Az csak az ember sara, hogy egy kutya ilyen lesz.

Először is, mi számít támadásnak? Azért kérdezem, mert párom unokaöccsét (8 éves) megharapta már a kutyájuk (nem kell leharapott végtagokat vizionálni, de megharapta). De nem árt tudni az előzményeket: a gyerek kerítésen keresztül piszkálta. Az eset után a gyerek lett leb...szva első körben. A kutya védte a területét, meg ő pont egy olyan kutya, amelyiken korábban is látszott, hogy nem nagyon viseli jól a gyerekeket (hangosak, más a testbeszédük, stb). Ezt is meg kell érteni és a gyereket úgy kell nevelni, hogy ne csesztesse mindenáron a kutyát.

Viszont, ha tényleg veszélyes kutyáról van szó, meg főleg ha életveszélyről, akkor mindig az ember élete az első. Ez nem lehet kérdés. Mindegy, hogy gyerek, felnőtt, öregbácsi... Szóval emberélet esetén természetesen megtenném a tőlem telhetőt, hogy likvidáljam valahogy a támadó kutyát (ami nem feltétlen ölés, hacsak nincs nálam lőfegyver, amit biztonsággal használnék).

Két megjegyzésem van:

1. Kár azon parázni, hogy provokatív-e a kérdés, mert az emberek bármiből képesek kommentháborút kerekíteni.

2. Az ember nem mérlegel, ha a saját vagy a gyereke élete veszélybe kerül; a túlélési ösztön felülír minden gondolati mechanizmust.