Igazából bármelyik, ha jól neveled a kutyát is, és a gyereket is. Egy jól nevelt pitbull kisangyal, míg egy gopden retriever is képes lehet odakapni, ha ő és a gyerek is neveletlen.
Totyogósként vittek ki először szüleim nagyszüleimhez (határon túl laknak)
Ott volt két óriás schnauzer és egy német juhász.
A snacik rögtön a szívükbe zártak, imádtak, soha egy rossz pillantást nem vetettek felém, míg a német juhász úgy gondolta, ő a főnök, én meg csak egy bolhapötty. Persze a felnőttek hamar megváltoztatták a véleményét - egy darabig "fegyverszünet" volt, kerültük egymást, de aztán egész jól összehaverkodtunk.
Nagyapám nagyon komoly ember, nagy kutyás tapasztalattal, amit hamar át is adott.
Például: "A póráz a te kezedben van, így a felelősség is!"
Egy ismerősömnek volt egy kaukázusi keveréke, szép nagy jószág :)
Egyszer mentem velül sétálni - jámbor kutya volt, vihettem én a pórázt, szépen ment, nem húzott.
Viszont volt egy olyan szokásuk, hogy amint kiértek a térre, a gazdi eleresztette, hogy fusson egy kört.
Utólag azért vicces lehetett, ahogy papírsárkány módjára repülök a kutya után, hiába szólt a gazdája, hogy engedjem el. Nem voltam hajlandó elengedni a pórázt, hiszen "nálam van a kutya, nem szabad" :D
Másik sztori: megmentette az életemet a nevelésem.
Jött felém egy kutya, akinek a gazdája nem komplett, én meg álltam a homokozóban mint a cövek, tudtam hogy kutyák előtt tilos visítozni és csapkodni.
4 éves voltam, édesanyám pedig messze volt. Tehetetlen volt, nehogy pont ő ingerelje a kutyát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!