Ha nem akarok még gyereket az önzőség? Kivel szemben?

Az önmagában nem önzőség, hogy nem akarsz gyereket. A gondok akkor kezdődnek, ha 2 embernek ebben nem egyezik az álláspontja, az elképzelése.

Le kell ülni megbeszélni, kit mit akar és legfőképp mikor. Ő nem várhatja el tőled, hogy apa legyél ha nem akarsz, ahogy te sem várhatod el tőle, hogy kihagyja az esélyt hogy gyereke legyen, holott akar.

Sok nő szül manapság később tehát most még nem vagytok elkésve, pláne ha hajlandó még egy kicsit várni. De akkor tényleg tudnod kell később mit akarsz, nem 3 év múlva bejelenteni, hogy bocs én mégsem. Na az lenne az önzőség, meg a gerinctelenség, hitegetni a másikat.

Én mondjuk eleve azt nem értem ezt miért velünk beszéled meg, ahelyett hogy leülnétek. Nem vad idegen emberekkel kell azt megszavaztatni, hogy mennyire gáz gyereket akarni-nem akarni, korán-későn szülni.

32-es vagyok. Először is, köszönöm a gratulációt! :)

Másodszor pedig, kérdezném attól, aki szerint nem volt helyes döntés elé állítani, nőként akkor te mit tettél volna? Nem fogalmazod meg az amúgy egészséges igényedet a gyermekvállalásra? Leéled úgy az életed, hogy kikerülsz ugyan egy lehetséges konfliktust, de megvonod magad a lehetőségtől, hogy anya legyél? Számít bizony, hogy mit akar a férfi, de ugyanannyira számít az is, hogy a nő mit akar. Kompromisszum, ennyi. Mehettem, és mentem is volna Isten hírével. Mert ugyanannyi jogom van nekem is eldönteni, hogy kivel, és milyen életét akarok élni, mint a férfinak. Nyilván tisztában voltam a következményekkel, ugyan úgy, ahogy ő is. Attól függetlenül is, hogy kinek tetszik, vagy nem tetszik. Vagy akkor, ha bármilyen kérdésben nem tudunk egyből dűlőre jutni, akkor mehet a másik...?

Áruld el, te ezt akkor hogyan kommunikáltad volna le a helyemben? Én korrekt voltam. Megadtam a lehetőséget neki is, de magamnak is. Másképp kellet volna?

#44 nem mondom hogy helytelenül cselekdtél, ki vagyok én hogy ítélkezzek feletted? Senki.

Egyébként kérdésedre válaszolva, én már az elején közöltem volna a terveimet, ha látom hogy csak a halogatás megy, meg a mellébeszéles én már valoszínűleg ott léptem volna, és kerestem volna valakit akivel egyeznek az igényeink. DE ez csak én vagyok, ugyanis nem szeretek ráerőltetni senkire semmit. Nem mondom, hogy te a párodra ráerőltetted a gyereket, mert nyilván nem lehet úgy belevágni, csak szimplán én már ezt a fajta helyzet elé állítást sem kedvelem. Nem megsérteni akartalak, úgyhogy ne haragudj ha mégis sikerült.

44 ne is foglalkozz vele. Teljesen jól csináltad. Ez így korrekt. Nem tagadhatod meg magadtól a boldogságot csak mert egy olyan pár mellett vagy akinek más az elképzelése.

Boldogság: amikor először a kezembe vehettem a kisfiam. Amikor először mondta hogy apa. A képek amiket az életem párja minden nap míg dolgozok megoszt velem hogy ne maradjak le semmiről.

Senki nem mondta hogy gyereket nevelni csupa móka és kacagás de tele van boldog pilanatokkal amiket másképp nem élhetsz át.

45, Köszönöm, hogy reagáltál. Így már én is értem, hogy te hogy értetted, nem sértettél meg. :)

Ráerőltetés nem hiszem, hogy volt, mert nem volt hiszti részemről, csak határozottság. Amire nyilván meg volt a lehetősége nemet mondani neki is, tudta, hogy nem balhéznék. De korrekt volt ő is. Előbb a neki is fontos, kisebb céljainkat valosítottuk meg, bő 1 év alatt, majd csak utána a baba. Így nem hiszem, hogy maradt volna tüske. Sőt, büszke, ő nevezte el, ragaszkodik ahhoz, hogy minden vizsgálatra kísérjen, tevékenyen részt vesz a babavárásban is. Meg ugye ideje is volt rákészülni.

Úgy gondolom, hogy a mi történetünk pozitívan alakult. De ez sajnos nem jelenti azt, hogy mindegyik így fog. Erőltetni valóban nem szabad, mert két ember kell hozzá, az nem elég, ha csak az egyik akarja. Ha a férfi nyitott a gyermekvállalásra, akkor meg kell adni neki is az ésszerű időt arra, hogy valójában megérjen a gondolat.