Milyen anyagi helyzetben nőttél fel?

Mi is szegények voltunk.

Ha történetesen nem fiúnak születek, akkor nem is lett volna mivel játszanom...

:)

Körülbelül hasonló anyagi helyzetben nőttem fel. Pedig a szüleim érettségizett emberek voltak, de nem voltak kiváló kapcsolataik és jó állásuk sem. Mondjuk engem nem csúfoltak a használt ruhák miatt. Sok mindenre megtanított és megedzett a nélkülözés. Egy Alföldi Papucsban jártam ki az egyetemet. Télen, nyáron.

Most klassz családom, szép házam, jó állásom van, de én magam nem lettem nagyigényű. Jelenleg (most decemberben) is bőrpapucsban járok - bár már nem gyalog, hanem az aglomerációból kocsival. De amire a munkámhoz szukségem van, vagy amire a családomnak szüksége van, arra nem sajnálom a pénzt.

De szórni nem szórom én sem. Emlékszem, volt olyan gyerekkoromban, hogy egy májkrém konzervet hárman vacsoráztunk meg sok-sok kenyérrel.

Same. Minden szempontból. Pont úgy nőttem fel, mint te, csak pluszba nekem kb 4 éves koromig mélyszegénység volt amikor nem volt mit enni és bátyám az iskolából hozott nekem kaját.

Mai napig gyűjtögeteg, spórolgatok stb. Van egy csomó félretett pénzem de egy normális téli bakancsot sajnálok venni magamnak. Tesóimra vagy bárki másra szívesebben kiadom a pénzt de általában ott spórolok ahol lehet.

A párom is szegénységben volt elég sokáig. Nem voltak normális ruhái sem. Ezért benne maradt egy örök kisebbségi komplexus illetve benne is látom a spórolást. De ő kicsit jobban költ mint én, nem sajnálja úgy magától. (Talán mert nekem vannak tesóim és megszoktam mindent elosztani)

És még talán annyit tudnék mondani, hogy bennem van a késztetés, hogy folyamatosan dolgozzak. Most is szombatokat bevállalok pedig nem kéne, és szar munkahelyen is maradtam sokat mert pls...pénz.

Most is úgy hajszolok minden kis lehetőséget hogy szerezzek pluszt. Ahogy végeztem az iskolával egyből dolgoztam...

19/l

Van egy ismerősöm, egy lány. A szülei nagyon jó anyagi helyzetben vannak, a testvérei és ő is magán iskolába jártak/járnak, jó egyetemekre járt ő és a nővére, nagyon okosak mindannyian, értelmiségi a család. A két idősebb lány nagyon sikeres, az ő anyagi helyzetük is nagyon jó.

Ők okosan bánnak a pénzzel, de ha tetszik nekik valami megveszik, mert tudják, hogy lehet, semmi értelme harácsolni azt a sok pénzt, ha van olyan pénzük amit szabadon felhasználhatnak, mert nem kell spórolni, akkor adakoznak szegényebb családoknak, szervezeteknek, kórházaknak, vagy meglepik magukat vagy egymást valamivel, szüleik pedig ugyanígy cselekednek.

Ez egy elég összetett dolog és relatív nem nagyon lehet erre egyértelmű választ adni, de azért leírom akkor az én példámat:

Anyámék még kétéves koromban elváltak, egyedül nevelt fel.Nem voltunk kimondottan szegények, de tehetősek sem.Voltak jobb, voltak rosszabb időszakok.Egy városi lakásunk volt és nagymamám részéről egy tanyánk (ő még akkor élt).Mivel gazdálkodtunk is, így hála Istennek, étel mindíg volt elég.Anyu értelmiségi volt, de az ő munkakörében nem volt valami jó a fizetés.Legnagyobb szívfájdalmam az volt sokáig, hogy nem volt fürdőszobánk (14 voltam, mikor lett, amikor a városi lakást megkaptuk)Kocsink sem volt, mai napig nincs.Ruhát vettünk, mikor szükséges volt, a konfekció osztályon.Ezen kívül anyu szeretett varrni hobbiból és ha valami "különlegeset" akartam viselni, vettünk anyagot és megvarrtuk, így olcsóbb is volt.Mert azért mi is spóroltunk, ha nem is volt feltétlen szükséges, de nem úsztunk a pénzben.

Ünnepeken nagyszülőktől, rokonoktól néha kaptam egy kis pénzt is, zsebpénzem nem volt, az ünnepi pénzeket gyűjtögettem.Ha kellett valami apróság, többnyire megkaptam (pl magazinok, illatszerek).De nem voltam elkényeztetve, hiába hiszik rólam sokan.Nekem is sokmindenről le kellett mondanom, amire vágytam volna.

A pénzhez való viszonyom? Hát...Nos, spórolok, mert mindíg szeretem, ha van nálam egy kis tartalék.Én sem keresem halálra magam, tehát nagy megtakarításaim nincsenek.Szeretem, ha megvan minden, ami kell, nem vagyok túl szigorú pénzügyekben, sem magamhoz, sem acsaládhoz.Inkább a középútra tötekszem.Nem látom értelmét az önsanyargatásnak.Nekem azért nehezebb úgy gondolom, mert anyu nagyon saját részének tekintette az anyagi ügyeket, sosem avatott bele ezekbe, így nem láttam, mibe kerül az élet.Mikor meghalt és egymagam maradtam, iszonyú nehéz volt megszokni, átlátni, hogyan gazdálkodjam ki a háztartást.

a munkához való hozzáállásom pedig..Nos, őszintén szólva gyakran felemrül bennem agondolat, érdemes-e anynit tanulni, ha nincs is jól megfizetve...De igyekszem a gyermekkori negatívumokat leépíteni, hogy végre ne befolyásoljanak negatívan.

Én átlagos/jó körülmények között nőttem fel.

Anyám nagyon megnézett minden forintot mindig, apám kicsit nagyvonalúbban bánt a pénzzel, de ő sem szórta.

Én a kettejük között vagyok.

Kialakult bennem egy számomra ésszerű ár/érték arány, afölé akkor sem szeretek menni, ha megengedhetem magamnak. Viszont ami kell, azt megveszem: nem a legolcsóbbat, valami megbízható, tartós középkategóriásat.