A szülőknek való segítség kérhető vagy követelhető a szülők részéről?

A történetben vagyok én, a 19 éves, egyetemista lány - egyetem mellett dolgozom, önellátó vagyok, fizetem minden költségemet, így a szüleimtől nem függök anyagilag. Ott van még édesapám, aki gyermekkoromban és az utóbbi időkben sokat piszkált, illetve a családi programokat rendszeresen tönkretette. Piszkálás alatt olyan dolgokat értek, mint például egy nyaralás alkalmával elkezdte a buszon leordítani a fejem, hogy nehogy már kibontsam azt a hagymás szendvicset, be fogom büdösíteni az egész buszt; illetve amikor segítséget kért tőlem, például olajcserénél a kocsinkban, nem találtam, hogy hová tette a szerszámait, ami miatt kb. azt hallgattam, hogy milyen béna vagyok. Úgy éreztem, sosem bíztak meg bennem a szüleim, életképtelennek tartottak, hangoztatják, hogy úgyse lesz diplomám.

Szombat este borult ki a bili nálam, amikor vacsora után anya kínálta nekem a csokit, de én mondtam, hogy köszönöm, nem kérem, mert tele vagyok. Erre apa beszólt, hogy "látszik is rajtad". Majd hirtelen apának kint kellett valamit csinálnia, és megkérdezett, hogy megyek-e neki segíteni, amire én nemet mondtam. Anya persze rögtön nekem esett, hogy ezt mégis hogy képzelem, milyen jogon mondok nemet a segítségre, miközben persze ők mindig segítettek nekem mindenben - szóval én vagyok a hálátlan.

Én mindig is úgy hittem, hogy a segítség az kérhető, de nem követelhető, ezáltal - vállalva a döntésem következményeit - nyugodtan mondhatok rá nemet. Én ülök fordítva a lovon?