Szülőknek nem lehet elmondani a munkahelyi problémákat?

Vannak ilyen szülők, akik soha, semmilyen helyzetben nem a saját gyereküknek adnak igazat, hanem kapásból a másik félnek. Általában már suliban kezdődik.

Az ilyen szülők nem hiszik el, ha pl. az osztálytársak szekálnak, azt mondják, biztos te kezdted. Vagy ha a tanár kinéz magának, és mindig szivat, akkor is azt mondják, hogy biztos te provokáltad ki és nem tanulsz.

Ezt általában azért csinálják, mert nagyon sokat várnak el tőled, gyakorlatilag azt, hogy tökéletesen teljesíts, szorgalmas legyél, sose lustálkodj és főleg ne panaszkodj. Ezt nem azért teszik, hogy bántsanak, egyszerűen azt szeretnék, hogy kihasználd a képességeidet és sikeres legyél.

Mikor az embertől mindig 100%-ot várnak, olyankor nagyon könnyű csalódást okozni. Ezt a csalódást pedig sok szülő nem tudja kezelni, személyes kudarcként élik meg.

Ha nagyon akarjátok, és sokat beszélgettek erről, akkor változhat. Vagy pedig annyiban hagyod, és minél előbb elszakadsz otthonról, a gondjaidat pedig mással osztod meg, pl. a barátaiddal.

Mit vártál, mit csináljanak/mondjanak?

A munkahelyi problémáit mindenkinek önmagának kell megoldania.

Ráadásul szüleid nem kérdhetik meg főnöködet, hogy mi nem tetszik munkádban.

Márpedig, ahogy a rómaiak mondták és a római jog egyik alapja: "Hallgattassék meg a másik fél is!".

Önmagában jólesik az embernek, ha munkahelyi problémáit (különösen, amíg pályája elején van) megoszthatja valakivel. És amíg nincs párja, általában a szüleivel osztja meg.

Kellemetlen, ha a szülők erre így reagálnak. Nyilván nem ez az első ilyen eset, ezért írtad jelen időben, kérdező, hogy nem hiszik el, amit mondasz. Le kell vonni a tanulságot, és ezután sem munkahelyi, sem más problémát nem kell elmondani nekik.

Nyilván az is igaz, hogy meg kell tanulni lehetőleg magunkban lerendezni a problémáinkat, másrészt, ha lesz egy jó (!) párkapcsolatod, ott természetes lesz, hogy ilyen és másmilyen problémáitokat a másiknak elmondhatjátok, ő meghallgat, és ha tanácsot nem is tud adni, de legalább nem ítélkezik sommásan felettetek.

Véleményemmel ma is kiharcoltam a lepontozást.

.

Márpedig lényeges lenne tudni szüleid véleményét is.

Nem a főnöködről, hanem rólad. Amennyiben sok minden nem tetszik, mert SZERINTED az nem úgy jó, nemtetszésednek hangot is adsz (az sem mindegy, hogyan!), szüleid előbb-utóbb belefáradnak abba, hogy nem vagy hajlandó más nézőpontjából látni a dolgokat, azt szeretnéd, ha minden úgy működne, ahogy te látod jónak.

Ha pedig mégsem jó, akkor 'bocsi!' helyett. 'elszúrTÁTOK!'

.

"Pedig tényleg mindent megcsinálok amit rám bíznak."

Ez hihető, de a munkaadó szempontjából az sem mindegy, HOGYAN!

Ha szüleid neked adnak igazat, akkor is sajnálattal kell közölniük veled: ők nem válthatják le főnöködet, nem nevezhetnek ki helyette mást, olyan munkahelyet pedig keveset találsz, ahol nincs főnök.