Nem igazán értünk egyet a szüleimmel a jövőmmel kapcsolatban. Kinek van igaza?

Kezdeném azzal, hogy egyke vagyok, és eléggé túlféltenek. 21 éves fiú vagyok, utolsó évemet kezdtem az egyetemen. Legtöbbször azon veszekszünk, hogy mihez kezdek a jövőben.

Ha már tanultam, és nem is vagyok egy reménytelen helyzetű, életképtelen valaki hát szeretném úgy megpróbálni élni az életem ahogy nekem tetszik. De ez nekik nem fekszik és olyan állást, jövőt szánnak nekem, amit itt helyben (kisváros) lehet végezni, semmi kockázattal nem jár, itthon vagyok állandóan, ergo dögunalmas életet, munkát.

Kicsit azt érzem, hogy megpróbálnak elnyomni és nem hagyni amit valóban szeretnék vagy legalább megadni az esélyt magamnak, hogy hátha, mivel kategorikusan kijelentik, hogy nem nekem való, úgysem menne, ők ezt nem támogatják. Ugyanez van az autóvezetéssel is. Magamba, barátokkal ha el szeretnék menni valahova ami több mint 10 km egyből az van, hogy szó sem lehet róla mert mennénk mint az őrültek, meghalunk, összetöröm az autót, mennyi baleset van.

Mit lehet ilyen helyzetben tenni?