Csak én szoktam így érezni a szüleimmel kapcsolatban?

Nagyszerűek a szüleim, rengeteg mindent megtesznek értem. Fáj arra gondolni, hogy azt hiszik én egy elvont, meg nem értett zseni vagyok, pedig egyáltalán nem és nem veszik észre, mennyire középszerű (vagy inkább átlag alatti) vagyok minden téren. Sokkal jobbat érdemelnének nálam. Valakit aki okos, szép, szociális és jó kisugárzású, de soha nem fogják megtudni, milyen lehet egy ilyen gyereket nevelni. Ebben az a vicc, hogy pár éve egyáltalán nem így gondoltam rájuk/magamra, de mióta gyökeresen megváltozott a nézőpontom, folyton sírhatnékom van. Más is szokott így érezni vagy csak én vagyok ilyen helyzetben?