Hogyan tudnék segíteni a lányomnak? Fáj hogy szenvedni látom.

Nehogy már egy egyetemista gyerek után járkáljak az iskolába! Megmondtam neki hogy ne dolgozzon, anyagilag telik rá, hogy segítsünk neki, Ő felajánlotta, hogy akkor is belead valamennyit, mi elutasítottuk. Nem büdös neki a munka, koncentráljon a tanulásra, pláne, hogy most fog neki kezdődni a vizsgaidőszak, és írja a szakdolgozatát is, legyen neki ez az első, majd utána szépen ha FŐÁLLÁSBAN fog dolgozni, na majd akkorkérek tőle ESETLEG pénzt. Nem a neveléai módszerem megkérdőjelezése miatt tettem fel kérdést, de ezekszerint, akkor mi sem vagyunk semmire való emberek, mivel mi aem dolgozunk le 2-3 műszakot.... nem ez volt a téna, mindenki volt szerelmes, és mindenki érezte márúgy, hogy vége a világnak.

Aki illemtudóan tudott válaszolni annak köszönöm!

Mellesleg hozzátenném, gondolkoztam hogy talán a csalódottság beszél belőle, kapott egy fél éves ösztöndíjat Svédországba egy egyetemre, amivel nem élt, mivel minél előbb le akarta tudni a dolgait itthon, hogy végre kiköltözhessenek külföldre. Talán ez miatt ilyen elutasító velem? Mert csalódott egy jó esél nem kiaknázása miatt?