Felnőtt gyerekét túlféltő szülő - van megoldás?

Mindig félteni fogja. Nekem is mondogatják, de ragaszkodom azokhoz a dolgokhoz, amiket csinálok, és tudom, hol vannak a határaim, ennyi. Visszatartani úgysem tudnak, és gondolom, titeket sem.

Van, aki fél lábbal és mankóval végigmegy egy akadályversenyeken, több ilyet is láttam már neten, gondolom, őket is féltik, de ez nem tartja őket vissza.

Azért a via ferrata miatt kicsit irigykedek, engem a tériszonyom visszatart ettől. :-)

Teljesen normális, hogy félti és nem ,nem tudja elengedni.Nem értem mi ebben a degradáló....

Tudom, hogy közhely, de majd megtudod ha lesz gyereked, hogy egy 38 fokos láztól is betegre tudod magad aggódni.

A párod meg hallgassa meg, aztán engedje el.Ennyi.

Az ilyen szülőknek kell egy pofon az élettől csúnyán fogalmazva, hogy abba hagyják a hülyeségüket, a férjednek is meg kellett már volna mondania a véleményét, mert ahol most tart a dolog, az nem vezet sehová.

Engem sem engedtek motorozni, Apám azért mert gyerekkorától csinálja Ő is és látott csúnya balesetet, ami abból adódott hogy nem bírt magával a srác, Anyu meg pont ezért nem akarta hogy el kezdjem, hiába figyelek, ha egy autós meg bambul.

Mégis elkezdtem cirkuszok árán is, saját zsebből.

Nem olvastam végig ezt a hosszú eposzt, de a kérdésből értem.

Nekem nem gyógyítható betegségem van. Szindróma. Élethosszig tartó állapot. A túlbuzgó emberekkel egyszerűen korlátoztam a kapcsolattartást. Azóta easy life.

A bepasiztatást én is támogatom!

Kérdező, komolyan mondom, a pasasod megcsókolhatja a hátsófeledet a hozzád legközelebb eső főtéren, mert más nő nem tűrné, hogy a pasija ennyire ne tudjon kiállni magáért.

Legalábbis nálam váló ok lenne, ha nem lenne elég töke ahhoz, hogy megmondja: "Anyu, imádlak, de felnőtt ember vagyok, aki immár magáért felelős. Már tudom, hogy mi az, amit bírok, milyen cipő jó nekem, stb., ezeknek ne járj utána a kérésem nélkül. Láthatod, hogy bicegek egy picit és slussz, amúgy tök önállóan csinálok mindent, nem vagyok kerekesszékes, stb."

"Próbált már beszélni erről vele, de válasznak csak lerázást kapott, hogy "tudod milyenek az anyák", meg "lehet hogy kicsit túlzás, de így nyugodtabb vagyok"."

Nem gondolnám, hogy a kérdező párja nem tud kiállni magáért, szerintem inkább csak már feladta a próbálkozásokat. Végülis elég régóta ismeri az anyját, hogy tudja, van-e értelme harcolni vele, vagy tovább próbálkozni, vagy inkább már ráhagyja. Egy idő után már én is feladtam, hogy meg akarjak felelni az anyai nagyanyámnak, aztán 33 év után fordult a kocka, és hirtelen én lettem a minta unoka (nem tudni, meddig).

Nekem még az jutott eszembe, hogy megpróbálhatnátok az ősöket bevonni ebbe-abba, nem feltétlenül rögtön egy via ferrata túrába, valami olyanba, amit ők is bírnak, és nekik is érdekes lehet.

Én pl. idén kaptam olyan segítséget a futáshoz, hogy végre megy, több sikertelen próbálkozás után próbálkoztam meg vele idén ismét. Nekem is mondogattak dolgokat, aztán az egyik eseményen, amin részt vettem, volt gyaloglótáv is és beszerveztem a szüleimet, jöttek, nagyon tetszett nekik, élvezték, az ismerőseik, kollégáik elismerésüket fejezték ki, gratuláltak nekik. Azóta értik, mit szeretek ebben az egészben, és változott a hozzáállásuk is. Persze annyira nem lendültek be, hogy most hirtelen elkezdjenek futni, anyámnak a lába és a túlsúly miatt egyelőre nem is opció, de örülnek az én eredményeimnek és megszűnt részükről ez a visszatartó magatartás.