Volt, akinek kiskorában egyáltalán nem foglalkoztak az egészségével?

Az én esetemben úgy volt, hogy volt, amivel nem foglalkoztak. Nekem is ilyenek voltak a fogaim pl. Nem tanítottak meg rendesen fogat mosni, nem tanították meg, hogy napi kétszer meg kell mosni, nem is láttam tőlük sem.

Engem az iskolafogászat "mentett meg". Nekem egyedül az osztályban 9 (!) rossz fogammal kellett visszamennem és 12 évesen visszamentem magamtól. Onnantól kezdve nagyon odafigyelek, de egy fogamat elveszítettem korán és nem mondom, hogy nincs bennem harag a szüleim felé emiatt.

A hasam állandóan fájt, puffadtam, fingottam, anyámék jókat röhögtek rajta, 19 évesen végigjártam a gasztroenterológiát és kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok. Egész gyerekkoromban szenvedtem tőle.

Másik ilyen a lúdtalpam, de volt gerincferdülésem is. Az orvos elküldött gyógytornára, szerintetek elvittek? Persze, hogy nem.

Ha beteg voltam, anyám odaadta a maradék (!) antibiotikumot, hogy szedjem be. Beszedtem nyilván gyerekként, ezzel általában le volt tudva minden.

Elsőnek annyiban igaza van, hogy az iskolai szűréseket pont az ilyen retardált szülők miatt találták ki, akik nem képesek rendesen gondját viselni a gyereküknek.

Nekem nem volt ilyen problémám, szerencsére normális szüleim voltak, ha szükséges volt orvoshoz vittek. Esetleg vártunk 1-2 napot nem-e javul a dolog.

De voltak olyan osztálytársaim akiknek problémája volt ezzel, s az elsőhöz hasonlóan a szülők még hibáztatták is őket. Az mondjuk kellemetlen ha egy kiskamasz lány nem mer szólni a fertőzéséről, mert tudja, hogy az anyja minden útszéli ocsmányságnak elhordja majd...

Én annak a híve vagyok, hogy nem kell minden aprósággal orvoshoz rohanni, de a rendszeres szűrések nagyon fontosak. Minél hamarabb ismersz fel valamit annál kisebb az egészségkárosító hatása és többnyire az anyagi vonzata is.

Én is azt hittem gyerekként, hogy este nem kell fogat mosni, meg hogy ha csak megyünk valahova, ez volt."

Sajnos az én szüleim is ilyenek a mai napig.

Azt nem mondom, hogy totálba leszarták az egészségemet, de voltak dolgok amik szerintük "úri mulatság" voltak és nem kell nekem az. Ha begyulladt a mandulám vagy valami, akkor elvittek az orvoshoz de ennyi. Amúgy mindig mindenkinek dicsekedtek, hogy milyen egészséges vagyok és nem vagyok allergiás semmire, nem úgy mint a "gazdag úri kölykök".

Na ez a valóságban úgy nézett ki, hogy mivel ők sosem mosnak fogat, én az oviban ismerkedtem meg a fogkefével és a fogkrémmel. Szerencsére megszerettem a fogmosást de otthonra nem volt hozzá eszköz, így csak az oviban mostam ebéd után. Amikor iskolás voltam, eszembe jutott hogy oda nem kellett venni fogkefét, valahogy szerezni kéne és addig rinyáltam otthon amíg nem vettek. Onnantól kezdve szépen mostam este a fogamat, majd úgy másodikban tanultunk erről és megtudtam hogy napi 2-3 alkalommal kell és onnantól ezt is betartottam. De a fürdéssel is hasonló volt, 7 éves voltam amikor lett fürdőszobánk, addig lavór volt meg műanyag kád heti 1x. Amikor meglett a fürdőszoba, nagy örömmel kezdtem minden este használni, amit a szüleim egy darabig tűrtek mint az újdonság varázsa, aztán szóltak hogy túl sok vizet használok, ne fürödjek annyit. De sokszor lefürödtem mire anyám hazaért és nem vették észre. Amikor elmentem gimis koliba, ott végre úgy fürödtem ahogy akarok, tök jó volt. Utána meg egyetemi koliba kerültem, szóval már nem igazán látták és nem tudtak beleszólni ezekbe. Amivel még ilyenek voltak, az a szemüveg. 2 évig mondogattam hogy nem látom a táblát az iskolában de szartak bele, aztán amikor az oszi írt az ellenőrzőmbe, nagy bosszankodva elvittek szemészetre és kiderült hogy már rég szemüveget kellene hordanom. De még akkor is gyanúsítottak, hogy biztos direkt olvastam rosszul a táblát mert szemüveget akarok. Ami azt illeti, nem vagyok öreg de nálunk még nem volt divat a szemüveg, akinek volt azt csúfolták, szóval eszembe se jutott volna menőségből rosszul olvasni a táblát. Az allergia meg ilyesmi szintén az úri gyerekek problémája volt, bár mióta az eszemet tudom, sugárban fosok a tejtől de őket ez nem izgatta. Persze felnőttként kiderült hogy laktóz intoleranciám van és a laktózmentes cuccokkal tök jól megvagyok. Kiskoromban inkább kockáztattam a verést és visszautasítottam a tejes dolgokat mert nem akartam befosni (nagyon hamar rájöttem, hogy a napi 2 pohár kötelező tejtől vagyok beteg, mert ha valamiért nem kellett meginnom, akkor nem lett semmi baj). Anyám ilyen szempontból fura, most felnőttként már tudom hogy azzal próbálja nyugtatni magát ha a dolgokat "meg nem történtté teszi", tehát ha megtiltja hogy köhögjek akkor nem vagyok beteg. Ha a megengedettnél többet fújtam orrot vagy köhögtem, mindig ordibált hogy hiába köhögök, nem fog orvoshoz vinni, nem hiányozhatok az iskolából, nem lehetek beteg és pont. Többször hazaküldtek mert tüdőgyulladással is beküldött a suliba, nem gonoszságból csak ő tényleg ezzel nyugtatta magát hogy a gyerek suliban van = nem beteg = nem kell érte aggódni.