Akivel nem foglalkoztak kellőképpen a szülei, az később lehet boldog felnőtt?

velem sosem foglalkoztak ,ovodas koromban mar elvaltak ,mindig ide oda passzolgattak ,nem kellettem igazan sehova ,mert mindketten uj csaladot alapitottak.16 eves koromtol mar erosen ereztettek ,hogy csak megturt szemely vagyok ,minimalis ellatast kaptam ,pluszt sosem.

egeszseges felnott lettem ,boldog parkapcsolatban vagyok a ferjemmel,gyerekunk is van mar.nekem sosem lenne szivem vele igy viselkedni ,pedig van hogy besokallok.visszaterve ,magammal kapcsolatban csak annyit banok ,hogy sosem szamitott hogy tanulok ,sosem irattak be sportolni ,semmi hobbim nem volt ,soha nem derult ki hogy tehetseges vagyok e valamiben.mert ezt egy gyerek nem mindig tudja felmerni.es ez nem azert volt mert szegenyek voltunk ,egyszeruen a szuleimnek nem volt igenyuk erre.

Lehet, csak sokkal inkább meg kell dolgoznia a boldogságáért. A magunkfajtának sajnos tanulnia kell a boldogságot.

Azok az emberek, akik gyermekkorukban nem kaptak meg mindent az egészséges lelki fejlődéshez, tudat alatt más dolgokat tartanak jónak, mint az egészséges emberek.

Gyakorlatilag a rossz, a fájdalom a komfortzónájuk. Ezért van az, hogy olyan társát választanak, aki bántja őket, aki uralkodik felettük, aki kihasználja őket.

Nehéz ezt megtörni, de nem lehetetlen.

Én sokkal önállóbb lettem mint a testvéreim (középső gyerek vagyok), pedig nagyon elhanyagoltak.

Anyámék pont váltak mikor kamasz voltam apám alkoholista volt a képembe vágta, hogy nem szeret engem.

A később a húgomat nekem kellett terelgetnem, mert kezdett nagyon elkanászodni. (volt hogy az éjszaka közepén hívtak az ismerőseim, hogy menjek érte, mert részegen fetreng valahol).

Alig voltak ruháim és még sorolhatnám.

Most anya vagyok és a lányomat igyekszem az életre, önállóságra nevelni, de úgy hogy tudatom vele, hogy nagyon szeretem mindig itt leszek neki és ő a legfontosabb a világon!

Talán annyiban üt ki rajtam ez a nem törődés, hogy nem tudok önző lenni, még akkor sem ha kellene, a családból mindenkinek az érdekét magam elé helyezem akár a saját káromra is. Gondolom azért, mert pontosan tudom, hogy milyen az mikor senkit sem érdekel mi van velem. 28/N

Nem. Nem lesz boldog felnőtt. Hacsak nem született kiváló észbeli képességekkel, kiváló belső erővel és nem talált időben egy jó pszichiátert, aki segít neki kiegyelni a szülei szemetét a lelkéből.

Természetesen a párkapcsolat sínyli meg először, hiszen előbb-utóbb olyan párt keres, amilyen az apa volt és az anya (ellenkező nemre értsd). Azaz tudattalanul újrajátssza a boldogtalan gyerekkorát.

Ha az apja nagyon agresszív, elutasító, vagy megszégyenítő típus volt, esetleg bántalmazó, vagy az anya vislete a nadrágot és soha nem kapott a munkájáért a gyerek semmiféle pozitív elismerét, akkor a munkakapcsolat, munkaoldal terén is sérül. Sorozatos kirúgások, fegyelmik, problémák a főnökkel, stb. várhat rá.