Kis a felelős a rossz anya-lánya kapcsolatért?

"ne írjon már senki olyat, hogy nincs nagy lelkem. Ismerem magam, és sok pszichológiai könyvet is olvasok, mivel érdekel."

Nem az érdeklődési körétől lesz valakinek nagy lelke...

Egyébként egy csomó mindenért te vagy a felelős, és egyre inkább te. Minél tovább laksz otthon és hallgatod a megjegyzéseit ("Dobálózik azzal, hogy ő felnevelt engem stb."), amik te is tudod, hogy lehúznak, annál inkább. Minél idősebb felnőtt vagy, annál inkább felelős vagy, mert egyre könnyebben megtehetnéd, hogy elköltözz. Gyerekkorodban még nem voltál felelős. Azóta viszont, hogy egyre inkább te döntesz a dolgaid felől, egyre inkább felelős vagy.

Ó te szegény, akit nem egy vállrándítással intézett el az anyja, hanem nevelni próbált. Nem engedett le lógni meg kihúzta a net kábelét... Mindjárt elsírom magam.

Ahhoz persze nem kellett anyád segítsége, hogy szétrakd a lábad, nem okozott nehézséget nemi életet élni, de a tampon felhelyezése már nem ment ilyen önállóan.

Ne másokat hibáztass a saját életed sikertelenségéért. Rengeteg ember tényleg rossz helyzetből indult, mégis vitte valamire. Te meg csak sajnáltatod magad.

Látom, mindenki a szegény anyuci pártját fogja.

Akkor elmondom én a történetem. Nekem is van egy hasonló, de inkább egy rosszabb beteg állat anyám, akinek nem bírta elviselni, hogy 19 évesen le akartam otthonról szakadni. Amikor elmentem az egyetemre továbbtanulni ez volt a búcsú: a rohadt k...va anyád. De féltett igaz? Tudjuk be ennek, mert anyuci szent és sérthetetlen.

Amikor már nem azt az utat jártam és nem az általa megvásárolt igénytelen cuccokban jelentem meg, jajj volt nekem.

Amikor elkezdtem dolgozni , akkor sem hagyott békén. Szerinte minden héten találkoznunk kell. Szerinte. Ezzel önmagával semmi baj nem lett volna, kedves és kellemes emberekkel nagyon is szívesen találkozom, de nem vele. Nem egy olyan emberrel, aki energetikailag lehúz, megaláz és még a 26 éves lányának turkál a magánéletében és telefonjában.

Eltelt azóta 3 év, jajj nekem mert Phd-ra készülök, jajj nekem, mert nem élek rossz párkapcsolatban. Hála égnek, nem nekem kellett megszakítani a kapcsolatot, megtette ő helyettem. Az ok egyszerű: egy héten egyszer jön egy babysitter a kicsire vigyázni, mert az elmebeteg anyámra nem merem rábízni. Állandóan vinni akarja a vonatra a 8 hónapos gyerekem és ha ez nem lenne elég, valami hitgyülekezet szektába jár és állandóan az ördögről beszél.

Amikor fiatalabb voltam és láttam, hogy a kert végében sírt , mindig megkérdeztem tőle mi a baj. Ilyenkor elküldött melegebb éghajlatra. Engem büntetett, mert nem volt apámmal a kapcsolata. Gyakorlatilag mindenért engem büntetett.

Persze, tudom én hogy sok válaszadó szerint én vagyok a hibás ezért, pedig nem. Van egy határ, amit már nem lehet tovább tűrni. Itt már nem csak rólam, hanem a kicsiről és a férjemről is szó van. Az a baj az ilyenekkel, hogy saját maguk dolgait vetítik ki a másikra. Borzasztó egy ilyen ember mellett felnőni.

Anyám egy jogsit sem volt képes letenni, ezért nekem erőltette. Eredmény: azóta sem ültem a volánnál, mert kb elkap a hányinger.

Az ilyen emberek végtelen nárcisztikusak és csakis azt tudják elfogadni amit őt akarnak. Ha ellentmondasz nekik, lásd az én anyám a kapcsolatot is képes megszakítani. Nem hiányzik, sőt fellélegeztem. Olyan szinten mérgezi a másik életét, hogy nem lehet tőle élni.