Van Magyarországon olyan komoly értelmiségi ember vagy szakember, tudós, aki komolyan gondolja, hogy a tudomány a felelős sok rosszért és nem az alkalmazása? Lásd a kétféle eszmét alább

Ez a kérdés már ott megbukik, hogy te párhuzamot vonsz az értelmiségi ember és a között aki ezt a véleményt osztja.

Így pedig végképp elveszed minden értelmiségi ember kedvét, hogy válaszoljon a kérdésre, mivel láthatóan elfogult vagy.. -akármit jelentsen a köznép által kitalált és elterjedt "értelmiségi ember"-

Hát a közepétől kezdve nem volt kedvem tovább olvasni. Addig is nehezen. Túl sok a zagyvaság benne. Ez (is) például önmagában oka lehet sok rossznak.

A gondolkodás mechanizmusát eléggé jól feltárták mára. az ilyen Scheler-féle eszmefuttatások például szintén alkalmasak a tévutakon barangolásra.

A tudomány egy absztrakt fogalom, amely egy bizonyos gondolkodásmódot, tevékenységet ölel fel. Nagyon sok tulajdonsága van. Ha ezek közül egy csomó igaz egy eszmefuttatásra (lásd régi tudomány gondolatairól szóló bekezdés), akkor sokan hajlamosak azt mondani, tudományos értekezés. De nem az. Mert más kritériumoknak nem felel meg. Például nem igaz. Ellentmondásban van egy csomó azóta megfogalmazott gondolattal. Amelyek viszont nincsenek ellentmondásban másokkal. Márpedig az ellentmondásmentesség a tudomány lapvető és elengedhetetlen tulajdonsága. Éppen ezért, ha egy tézis valameddig igaz volt, de később más tézissel ellentmondásba kerül, az egyiket elvetik (marad, ami semmivel nincs ellenmondásban).

Mindezek alapján határozottan kijelenthető, az ember olyan amilyen, kíváncsi, ezért kutat, ez elemi joga. A feltárt ismeretet sok mindenre lehet alkalmazni. Ha nem az értelmezési tartományában alkalmazzák, annak lehetnek káros következményei. Ez az alkalmazás lehet tévedés (kevés ismerettel rendelkező ember, nem tudja mit és hogyan kell alkalmazni), és lehet tudatosan hibás. E mögött az alkalmazó valamilyen érdeke, többnyire remélt haszna áll, akár mások kára árán. Ez viszont klasszikus eset, nálunk BTK néven ismert.

Nincs kétféle eszme. Van egy tudományos eszme és van egy hamis eszme. Az utóbbi ettől látszhat tudományosnak, de alapos vizsgálat könnyen kimutatja, hogy nem az.

A természetben egyetlen objektum van, amely tudattal rendelkezik, és az az ember. A természet működését (a változást, azaz a tulajdonságok időfüggését) törvények szabályozzák (irányítják). Az ember a természet része, ezért egyfelől rá is érvényes minden természettörvény. Másfelől azonban a tudata következtében új szabályok is megjelennek az emberre nézve. Például, hogy az embert nemcsak a racionalitás, hanem a kapzsiság is vezérli. Ennek jó oka van (kauzalitás), egy részüket ismerjük, másokat még nem.

A tudománynak nincs tudata, ezért ott csak a természettörvények működnek. Az embernek van tudata, a rossz fogalmát is ő alkotta. A hegynek például nem rossz, ha megsemmisül. Ez a fogalom csak emberre értelmezhető. Magától értetődik hát, hogy az emberre vonatkozó rosszért az ember felelős. Van azonban itt is egy fontos természettörvény. Az ember az evolúció terméke, eszerint alakult az agyberendezése, annak működése. A rossz embernek fontos funkciója van a természetben. Ugyanakkor gyakran káros más emberekre. Az egyensúly helyreállítása érdekében találta ki a ember a BTK-t (tevékenységi korlátokat, átlépésük szankcionálását). Csakhogy ez nem egy merev törvény, mint az erőtörvény. Erő mozgat. Mindig és mindentől függetlenül. A sok rossz ember rosszat csinál. Ez viszont úgy működik ,mint az úgynevezett vadász-préda törvény. Sok a vad, nő a vadászat, szaporodnak a vadászok. Lecsökken a vad, kihal a vadászok egy része. De dinamikus egyensúly van!

Itt az alapkérdés az: ebben a dinamikus egyensúlyban létezik-e olyan perturbáció (deviancia, eltérés), ahonnan az érvényes termésszettörvények (és a tudatos emberek) nem tudják a rendszert visszavinni egyensúlyi állapotba. Ha létezik, és az bekövetkezik, akkor az emberiség (esetleg az ember környezete is) elpusztul. Ha ilyen nem létezik, akkor az emberiség örök életű (ha a természettörvények szerint a környezete elpusztul, keres/csinál másikat).

"Mert nem léteznének e problémák, ha nem lett volna ipari forradalom, ha nem jönnek létre a modern fegyverrendszerek, ha nem következik be a népességrobbanás, ha nincs jólét és bőség a nyugati világban – márpedig mindezek az eredményei annak is, hogy az élet minden területén alkalmazzák a modem tudományokat."

Oké.A gondolatrendszer a következő:

Születésnapomra kapok egy szép nagy, 0,7 literes eredeti skót whiskey-t és, ahogy átvettem azzal a lendülettel szét is töröm a mellettem álló személy fején.

Kérdés: A barátom a hibás vagy én? Végső soron ő adta az üveget,szóval ha ő nem ad semmi se akkor én nem tudok ilyen baromságot csinálni.... vagy én gondolom rosszul?

#3 a whiskyért kér. És ezért te vagy a felelős. Számtalan dolog van, ahol az embernek lehetősége van valamely baromság elkövetésére, mégse teszi. Mert ember, képes mérlegelni, és a következményeket is el tudja képzelni. Ez az a tulajdonság, ami csak az ember sajátja. És a felelősségedet az sem csökkenti, hogy vannak orvosi esetek, akik valóban így járnak el. Jó, ekkor felvethető az a kismértékű közvetett felelősség, hogy "tudta, mire képes, miért teremtett neki helyzetet". De az rád nem vonatkozhat, mert te nem naponta teszed ezt (sőt, eddig nem tetted).

A tudomány viszont objektív. Ezen az sem változtat, hogy szubjektív emberek művelik, és néha a szubjektivitásuk kerekedik felül. A tudományos állítások elfogadása egy jól körülhatárolt és főleg közmegegyezéssel elfogadott módon történik. És ezáltal közmegegyezéssé válik akkor is, ha maradnak, akik vitatják. Ez szükséges is természetes állapot, hiszen ez hajtja előre a tudományt. Jól néznénk ki, ha senki se kételkedne. Megállna, de legalábbis rettenetesen lelassulna a fejlődés.

Az objektivitást a közmegegyezés adja. Hogy ez időben nem állandó, az csak azt mutatja, hogy az ember kutat. És új eredményekre tesz szert.