Tényleg a munkásosztály tagjait fizették meg a legjobban 1947 és 1961 között Magyarországon?

Nem. Sőt, a Rákosi időkben őket szívatták meg jobban a norma rendszerrel.

Igaz, senkinek nem volt kiugróan magas fizetése.

A katonatisztek és rendőrök kaptak viszonylag jó fizetést.

A férjem mozdonyvezető volt. Teherfordában járt. Általában 36-48 órát volt úton, és egy napot itthon. Ha sokat ment, akkor keresett 2.500-3.000.- Ft-ot.

Egy honvédségi politikai tiszt fizetése 3.000.- Ft volt.

Emellett még ingyen szolgálati lakás is járt nekik.

Egy munkásnak nagyon jó fizetése volt, ha kapott 2.000.- Ft-ot.

A "fizették meg" alatt akkor se, és máskor se a havi fizetést, hanem az időegység alatt (jellemzően egy év) kapott mindenféle juttatást és kedvezményt. Ha így tekinted, a legjobban természetesen a hatalomhoz közel állók közül a mohók jártak a legjobban. Azért mondom, hogy mohók, mert a hatalom mindig saját magának adja a legtöbbet, de közülük a mohók ezt a lehetőséget erőteljesen ki is használják. Mindenki más csak jóval mögöttük következett.

A munkásosztály 1945 és 1989 között csak hivatkozási alap volt, mint ahogy ma is más néven. Aminek a nevében cselekedtek. De a cselekvés célja a saját hatalom és jólét növelése volt.

Kérdező te túlzottan leegyszerűsíted és túl felszínesen kezeled a problémát, amire vélhetően választ keresel.

Sem akkor, sem most, nem a havi fizetés számított ahhoz, hogy valaki milyen minőségben élt. A többi juttatás, a kedvezmények, az egyéb feltételrendszer sokszor sokkal alapvetőbben befolyásolja egy család életminőségét, mint a havi fizetés.

De hogy felszínes igényeid is kielégíttessenek:

AZ 1950-es évek elején egy munkás havi fizetése 700-1200 körül mozgott, természetesen voltak rétegek (pl. bányász), amelyek felfelé kilógtak. 700 a könnyűiparra volt jellemző. Ugyanekkor a (mai szóval) közigazgatási fizetés 8-900 körül mozgott.

Az ötvenes évek első felében elég nagy volt az infláció, ezért 1955-ben a gyári munkások fizetése (az előbbi osztásban) 1000-1500 körül mozgott, de ebbe jelentősen beleszólt esetenként az úgynevezett sztahanovista normarendszer. Igaz, ez keveseknek hozott jelentős növekedést. Az akkori kor juttatásai meglehetősen ellentmondásosak voltak, amelyek abból fakadtak, hogy nem volt átfogó hosszútávú koncepció (a legfőbb vezetők nem értettek hozá).