Az normális ha a szüleimnek fontossabb a munka mint én?

Na igen. És ha meghaltak? Már bocs, de ők mennek el előbb. Ott leszel 40 évesen végzettség, munkatapasztalat,háttér nélkül, és még akkor nem beszéltünk a béka segge alatti önbecsülésedről és a tartalmatlan életedről. Mert eljön az a szint, amikor az egész nem fog érni semmit.

Ez olyan, mintha kapnál egy jó PC játékot, amiben kalandokat lehet megélni, és más dolgod sem lenne, mint előre menni benne, de te bekapcsolod, leülsz az első kőre és várod, hogy tönkremenjen a számítógép, semmit sem kezdesz vele.

Hogy lesz-e értelme az életednek, megtöltöd-e kalanddal, lehetőségekkel, célokkal, kizárólag rajtad múlik. A szüleid olyanok, amilyenek, nem tudod őket megváltoztatni, és 16 évesen majdnem normális is, hogy utálod őket, és kritizálod őket. Tedd, ha jólesik! De milyen embernek tartanád saját magad, és mit gonodlnál saját magadról, ha semmit nem kezdenél az életeddel? Mert most épp ezt teszed, szrt bele az egészbe. Hová vezet ez?

Az én szüleim szinte sosem dolgoztak gyerekkoromban. Elváltak. Apám ivott és a szülei tartották el, anyám költekezett és adósságot halmozott. Szintén a szülők húzogatták ki a bajból - egy darabig. Enni sem adott, ("nem tellett rá") minden nap kunyeráltam a nagynénémtől meg a barátnőmtől. A délutánt náluk töltöttem felváltva, hogy ne haljak éhen. Rámfogták az orvosok, hogy anorexiás vagyok és sztárokat majmolok, miután elfogytam a folyamatos éhezéstől. Szerinted milyen érzés volt? Télen is kabátban aludtam sokszor, a ház egy szégyen volt. A ruháim mosás után rendszeresen bebüdösödtek a hideg házban, szinte mind kapott volt. Állandóan szégyenkeztem, a legjobbak közül a legrosszabb tanulók közé kerültem. Felnőttként tanulok, mindent család mellett építek, hatalmas erőfeszítések árán, örök sebekkel. Miközben mindig szorgalmas és eszes voltam, bármi lehettem volna vígan.

Az sem oké ha a te szüleid csak a munkának élnek, de meg tudod alapozni a jövődet, amit már csak TE alakítasz és TE leszel érte a felelős. Ennyi idősen már lassan el kell jutnod oda, hogy TE felelsz a döntéseidért. Ha ...ar szülők is, mindenért nem okolhatod őket, úgyhogy jól gondold át, hogy biztosan le akarsz - e ....ni mindent. Később felnőttként kínkeserves lesz.

Aha, normális.

Én se szívesen foglalkoznék egy efféle hülyegyerekkel.