Mit tegyek, ha ilyen apám? Normális? Mit lehet tenni?
Apámból nagyon-nagyon elegem lett, ahogy 'nőttem', egyre jobban. Úgy érzem, mostanság csúcsosodott ki a legjobban.
Nem mondanám azt, hogy felhőtlenül jó kapcsolatom van / volt vele, de azt érzem, egyre rosszabb minden. Kiskoromból nem feltétlen emlékszem olyan jó emlékekre. Leginkább semlegesre. Ovis koromból arra az egy momentumra tisztán emlékszem, hogy valamiért el haza kellett hozniuk anyával. A hátsó ülésen ültem, sírtam, apám egy pirosnál hátra fordult, megráncigált, hogy fejezzem be, mire még inkább sírtam.
Kb 8-13 éves koromban 300 km-rel messzebb dolgozott, csak hétvégente járt haza. Így ebből az időszakból csak annyira emlékszem, hogy itthon evett, aludt, TV-zett. Meg annyira, hogy egy utazás alatt az MP3 lejátszómat hallhattam, majd egy idő után lehúzódott, elkérte a lejátszómat kiszállt az autóból és egy falhoz vágta.
Majd éveken át itthon tengődött, nem nagyon csinált semmit. Szó szerint semmit. 7 éves korom előtt a lakásunkat valahogy, valamiért eladta, és kb 8 éves koromtól egy elég rossz állapotú albérletben lakunk. Folyton csak hitegetett engem is, anyát is, hogy 'majd ősszel... Majd tavasszal elköltözünk'. Persze...
Nagyon sok sz@rt csinált az elmúlt évek során maga körül. Csomó adósság, az autóját lefoglalták, elárverezték a telkét. Semmink sincs nagyjából, de nem képes felfogni, hogy mindent elszúrt maga körül. Akkoriban anya tanári fizetéséből éltünk. Sokan megutálták, köztük az anyai nagyszüleim is.
Iszonyatosan manipulatív, de valami iszonyat sunyi módon. Amíg kell neki valami, addig kedves, szinte bármire rá lehet venni, de amint megkapta, amire szüksége volt, átvált g*ci üzemmódba (jobb szó nincs rá). Legutóbb is valamire szüksége volt, elzárkóztam én is, anya is a dologtól, addig, míg nem érte el, amit akart, kedves, normális volt, elvitt ide-oda, anyával is normális volt, amint elérte, amit akart, mintha szöges ellentéte lett volna.
Engem is előszeretettel piszkál, szemétkedik velem, nehezen bírok vele meglenni. Beszólogat, azt is szóvá teszi, hogy hogyan kellene levágnom a lábujjaimon a körmöm. Ha itthon van nyugtatót kell bevennem.
Külföldön dolgozik, ha huzamosabb ideig itthon marad, kikészülök. Ugráltat, alig lehet tőle tanulni, ha elmegyek a könyvtárba, az a baja. Ha dolgozik, napjában többször is felhív engem is, anyát is, ellenőriz, kintről is ugráltat minket.
Sajnos még otthon lakom, tanulok, nem sikerült még munkát találnom, de nagyon jó lenne, ha összejönne, mert nem tudom meddig bírok vele egy fedél alatt lenni. Annyi szerencsém van, hogy külföldön dolgozik és nincs itthon gyakran.
22n
És anyukád ezt miért hagyja?
Remélem, hamar el tudsz majd otthonról költözni.
Arra figyelj, hogy te ne hagyd, hogy egy férfi ezt tegye veled, mint apád anyáddal meg veled. Te merj kidobni egy férfit, ha ilyen.
Köszönöm #1-es, hogy nem ugrottál a torkomnak! :) Sokat tanultam / tanulok apámból, hidd el. Ott tartok, hogy nem kell férfi nekem... Nagymamám példájából is sokat okultam. 1000x meggondolom, hogy milyen férfit engedek be az életemből.
Arról nem is írtam, hogy kegyetlen mód beleszólt a továbbtanulásomba, valamint azt akarta, hogy külföldön, 0 nyelvtudással gürizzek egy gyárban, mert ennyi mindent elszúrt.
Azt sem mondtam, hogy egy időben előszeretettel elkéregette azt a pénzt, amit nagyszüleimtől, valamint keresztanyáméktól kaptam ünnepekre...
Tudom, miről beszélsz, az én apám sem volt soha normális, ok nélkül is nekem ugrott, ha úgy tartotta kedve, meg jól be volt nyomva. Persze pénzt kérni, lopni tőlem azt tudott. Meg eladni a legkedvesebb ajándékaimat, emlékeimet piáért. Legutóbb megtagadtam tőle a pénz, na azóta nem hívott fel, még a névnapomon sem. Ez már lassan 2 hónapja volt, hogy utoljára beszéltünk, ha rajtam múlik, soha nem is fogok vele beszélni, találkozni. Egy igazi gonosz r..hadék, anyukám életét is tönkretette, és most örül neki. Soha nem fogok megbocsájtani ennek az embernek nem nevezhető valaminek.
Örülök, hogy 19 évesen eljöttem tőle 450 km-re. Boldog vagyok, hogy soha nem lesz többé hozzá közöm, nem kell elviselnem az undorító dolgait.
Tiszta szívből sajnálom, hogy ti is így vagytok :(
Arról nem is beszélve, hogy minden arany, ezüst a zaciban van. Még a karika gyűrűjük is, meg azok az ékszerek is, amiket én kaptam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!