Mit tegyek, ha ilyen apám? Normális? Mit lehet tenni?

Apámból nagyon-nagyon elegem lett, ahogy 'nőttem', egyre jobban. Úgy érzem, mostanság csúcsosodott ki a legjobban.

Nem mondanám azt, hogy felhőtlenül jó kapcsolatom van / volt vele, de azt érzem, egyre rosszabb minden. Kiskoromból nem feltétlen emlékszem olyan jó emlékekre. Leginkább semlegesre. Ovis koromból arra az egy momentumra tisztán emlékszem, hogy valamiért el haza kellett hozniuk anyával. A hátsó ülésen ültem, sírtam, apám egy pirosnál hátra fordult, megráncigált, hogy fejezzem be, mire még inkább sírtam.

Kb 8-13 éves koromban 300 km-rel messzebb dolgozott, csak hétvégente járt haza. Így ebből az időszakból csak annyira emlékszem, hogy itthon evett, aludt, TV-zett. Meg annyira, hogy egy utazás alatt az MP3 lejátszómat hallhattam, majd egy idő után lehúzódott, elkérte a lejátszómat kiszállt az autóból és egy falhoz vágta.

Majd éveken át itthon tengődött, nem nagyon csinált semmit. Szó szerint semmit. 7 éves korom előtt a lakásunkat valahogy, valamiért eladta, és kb 8 éves koromtól egy elég rossz állapotú albérletben lakunk. Folyton csak hitegetett engem is, anyát is, hogy 'majd ősszel... Majd tavasszal elköltözünk'. Persze...

Nagyon sok sz@rt csinált az elmúlt évek során maga körül. Csomó adósság, az autóját lefoglalták, elárverezték a telkét. Semmink sincs nagyjából, de nem képes felfogni, hogy mindent elszúrt maga körül. Akkoriban anya tanári fizetéséből éltünk. Sokan megutálták, köztük az anyai nagyszüleim is.

Iszonyatosan manipulatív, de valami iszonyat sunyi módon. Amíg kell neki valami, addig kedves, szinte bármire rá lehet venni, de amint megkapta, amire szüksége volt, átvált g*ci üzemmódba (jobb szó nincs rá). Legutóbb is valamire szüksége volt, elzárkóztam én is, anya is a dologtól, addig, míg nem érte el, amit akart, kedves, normális volt, elvitt ide-oda, anyával is normális volt, amint elérte, amit akart, mintha szöges ellentéte lett volna.

Engem is előszeretettel piszkál, szemétkedik velem, nehezen bírok vele meglenni. Beszólogat, azt is szóvá teszi, hogy hogyan kellene levágnom a lábujjaimon a körmöm. Ha itthon van nyugtatót kell bevennem.

Külföldön dolgozik, ha huzamosabb ideig itthon marad, kikészülök. Ugráltat, alig lehet tőle tanulni, ha elmegyek a könyvtárba, az a baja. Ha dolgozik, napjában többször is felhív engem is, anyát is, ellenőriz, kintről is ugráltat minket.

Sajnos még otthon lakom, tanulok, nem sikerült még munkát találnom, de nagyon jó lenne, ha összejönne, mert nem tudom meddig bírok vele egy fedél alatt lenni. Annyi szerencsém van, hogy külföldön dolgozik és nincs itthon gyakran.

22n