Szülők szeretnének 2. gyereket, de a meglévő ezt ellenzi. Vélemény?

En nem akartam, es sikerult a szuleimet evekig erzelmileg zsarolnom ezzel.

Az biztos, hogy az en gyerekemet mashogy fogom nevelni.

Unokatesómnak 14 éves korában született tesója, onnantól kezdve rá nagy ívben szrtak. Annyira nem tudta feldolgozni, hogy 21 éves korában pszichológus lett a vége. Az anyját is behívta a pszichológus, végül az anyának kellett változtatni a viselkedésén, így valamit javult a helyzet.

Meg nem kérdezném a véleményét a gyereknek, de nagyon figyelnék, mert ez már elég nagy korkülönbség ahhoz, hogy érezze a gyerek a "veszteségeket".

Nálunk 8 év különbség van. Attól kezdve hogy megtudtam hogy lesz imádtam. Mindig sokat játszottunk és szerettem új dolgokra megtanítani. Örültem hogy van egy nővére akire mindig számíthat. Mindig is jó volt a kapcsolatunk, szerintem ez (a személyiség mellett) attól is függ hogy a szülő hogy kezeli a viszonylag nagyobb korkülönbséget. Például én 14 évesen kamszkoromban szerettem elbújni a szobámba és egyedül lenni, persze akkor 6 éves húgom annyira nem értette ezt. De a szüleim elmagyarázták neki, lefoglalták. Sose tukmálták rám, persze volt egy-két alkalom, mikor nem volt kire hagyni, nekem kellett rá vigyázni, nem hosszú időre. Mivel nem kellett 0-24-ben gyerekfelvigyázónak lennem, nem tekintettem tehernek, hiába voltam egy lázadó kamasz. Azt azért megjegyzem hogy én alapvetően egy nyitott, társasági ember vagyok és imádom a gyerekeket, jól kijövök velük.

Mára már mindketten felnőtt nők vagyunk és ugyanúgy szeretjük egymást.

A legtöbb rajtatok, szülőkön múlik, de ne felejtsük el, hogy egy visszahúzódóbb gyereknek valóban nehéz lehet egy öcsi vagy húgi. Fontos hogy szülőként mindig figyelj, cselekedj a lehető legjobban. Sose kezeld bébiszitterként, és felesleges azt mondanod hogy mutass példát neki, főleg ha nem olyan felhőtlen a két gyerek kapcsolata. Elvégre nem azért lett kistesó, hogy legyen kinek példát mutatni.

A legjobbakat kívánom nektek! :)

Egyébkén szerintem nincs olyan hogy a kistesó tenné tönkre az első gyerek életét. Kizárólag a szülő felelőtlensége miatt állhat fenn ilyen állapot. Pl kivételezés, szeretet, figyelem elhanyagolása stb.

Nem kérdezném meg soha a gyerekemet. Milyen butaság ez??

1., ne játszon kisfőnököt. A saját családját majd ő irányítja

2., ha megkérdezem, ő egyértelmű nemmel válaszol én meg közlöm vele hogy márpedig akkor is lesz, az nagyon nagy kib@$zás.

ÉN leszek a gyerek anyja, az apjával együtt, közösen mindent megteszünk hogy nekik is hasonlóan jó kapcsolatuk alakulhasson ki.

Engem se kérdeztek meg, csak elmondták.

#13

A gyereknek ebbe semmi beleszólása nincs ebbe. A szülők döntik ezt el.

És miért tenné tönkre az első gyerek életét? Ez egy hiszti. Aki akar 2. gyereket, az tudatában van annak, hogy az elsővel is foglalkozni kell, hogy ő ne szenvedjen csorbát.