Normális viselkedés ez?
Egyre jobban idegesít anyám viselkedése.
21 éves vagyok, egyetemista.
Anyám... valahogy gyerekként kezel.
-napközben többször gügyögve szólongat random beceneveken.
-esténként mindig kér, hogy feküdjek közéjük (apum meg ő közé) az ágyban kis időre. Ezt is ilyen gügyögve, kislányhangon
-fürdőszobában simán bejön ha ott vagyok, levetkőzik a jelenlétemben (nem akarok rosszat mondani rá, dehát zavar, ha ott van. Meg hogy is mondjam, nem egy vékony alkatú. Most fiatal férfiként nem kellemes látvány ruhátlanul látni meg egyébként is: meztelenül egy szobában anyámmal, fúj)
-szobámba egész életemben kopogás nélkül jött be. Most is így jön be mindig. Bejön, mert pl épp össze akarja szedni a szennyest, hiába mondom, hogy kiraktam a ruhákat.
-mosott ruhákat mindig összehajtva felstócolva berakja a szekrényembe. Egybe mindet. Hiába kértem többször is, hogy hagyja az ágyamon. Mintha a falnak mondanám.
-egyetemen minden hétvégén haza KELL jönnöm. Vérig van sértve, ha pl egy-egy hétvégét nem itthon töltök. Ha koliban maradok akkor ugyan miért nem jó nekem otthon, ha meg más programom van akkor meg miért nem inkább tanulásra szánom a hétvégét -.-
-minden hétvégén főz, sokat. Ezt köszönöm is neki meg minden, de elég lenne kevesebb is, minőségre meg mennyiségre is. Valahányszor szóbahozom megsértődik, kénytelen vagyok elvinni amit főz. Már többször volt, hogy a fagyasztóban penészedett meg egy-egy kaja.
-meg sokszor kioktat. Olyan banális dolgokat kezd el elmagyarázni, hogy tényleg elcsodálkozok, hogy tényleg nem néz ki belőlem semmit?
Másnak van hasonló tapasztalata? Mit lehet tenni? Valamiféle kompromisszumra lehet jutni vele?
válasza:
válasza:21 éves férfi létedre apád és közé akar fektetni?!
Anyád aberrált, beteg.
Apád mit szól hozzá?
Neki is le kellene állítania.
Az se lenne normális, ha apáddal feküdnél egy ágyba.
Nem azért, mert történne valami köztetek, hanem alapból egészségtelen.
Más egy kirándulás, sátortábor stb., ahol szűk helyen, egy légtérben fekszik az ember.
De otthon, a franciaágyon apád, anyád közé fektetni 21 éves férfiként.
Hát sürgősen pszichiáterhez, mielőtt végképp meg-genderedik az agya.
válasza:Már az is elég creepy volt olvasni, hogy megkér, hogy feküdj közéjük, de még mikor elolvastam, hogy ráadásul fiú vagy, így kell közéjük feküdnöd, és így meztelenkedik előtted... Jól érzed, ez nem normális.
Mikor végzel az egyetemmel, és milyen az órarended? Ha kollégiumban élsz, és tudsz dolgozni egy keveset suli mellett (akár hétvégén), akkor simán el tudod magad tartani. Én is így végeztem egyetemet, persze tudom, hogy vannak szakok, amit mellett nem lehet tényleg dolgozni.
Apukád mit szól ehhez? Csa kmert ha egy apa csinálná ezt a lányával, mindenki egyből zaklatást kiáltana.
Kompromisszumra nem hiszem, hogy juthatsz vele. Maximum nem fekszel közéjük, meg nem mész haza, és nem foglalkozol azzal, ha megsértődik vagy sír (nehéz lesz, de ez az ő érdeke is). A fürdőszobára szerelhetsz reteszt, akkor nem tud bemenni, ahogy a szobádon se vészes zárat cserélni. De ebből biztosan hatalmas balhé lesz. Én a könnyebb utat választanám, és egyszerűen nem járnék haza, csak sátoros ünnepeken.
Ha nem lépsz valamit, örökre a pici fiacskája maradsz, azt ugye tudod? És így barátnőt is elég nehéz lesz találnod (pláne, hogy édesanyád borzasztó anyós lesz).
100% beteg az èdesanyád.
Ez nem normális. Èn 22 èvesen egyedűl èlek,
nekem elhunytak mind a ketten. De soha nem csinált ilyet amìg èlt.
Ez is egy vélemény meg az is ahogy lehordják elmebetegnek.
Nem tudom kettőnk közül melyikünk az IQ bajnok, aki egy problémát először egy pártatlan, anonim oldalon tesz fel, és nem hozza be a magánéletbe, félve attol, hogy megbánthatja az anyját, vagy aki úgy gondolja, hogy ha kapok egy választ azt 100%-ben be is veszem.
Szüleim felé nem csak azzal mutatom ki a hálát ha idős napjaikon gondozom őket, hanem hogy sikeres és boldog ember leszek, terjesztem a nevüket és mindazt a szeretetet és odaadást amit tőlük kaptam visszaadom a majdani unokáknak.
Ha hálátlan lennék, akkor magasról lesz@rnám mi van anyámmal. Azért érdekel, hogy baja van-e ha van, mert szeretem és fontos nekem. Ez a viselkedése viszont hosszú távon megrontja a kapcsolatot, így mindannyiunk érdekében járok utána, hogy mi ez a jelenség.
És nem az egyetemen ugrott be, hogy valami nem stimmelhet.
Amugy miért gondolod úgy, hogy attól, hogy az anyám, nem mondhatják róla, hogy elmebeteg (bár inkább lelki beteg)? Nem késsel szaladgál üvöltözve, hanem mint megtudtam, nem képes megfelelő módon kezelni a szituációt.
Egyébként minthacsak őt hallottam volna. Ezt nem mondhatod el senkinek, erről csak amannak lehet beszélni. Ne internetezz mert felvesz a kamera, ne facebookozz mert lehallgatnak.
Gyerekeid ha vannak nem küzdenek hasonló problémákkal?
Én meg annak nem örülök, hogy 21 évesen egy 6 éves szintjén kezel. Hogy semmi életem nincs, hogy képtelen vagyok megnyílni bárkinek is, mert valahányszor el akarom mondani az érzéseimet valakinek, bevillannak a gyerekkori leordítások, hogy semmiről nem szabad beszélni senkinek. Hogy 21 évesen nem nézi ki belőlem, hogy képes vagyok főzni és mosni magamra a koliban, és hogy bármiről is próbálok vele beszélni, vagy a szavamba vág, vagy kiforgatja és megsértődik.
De szeressem meg tiszteljem, mert hát egy jól idomított gyereknek ez a dolga. És egy anonim oldalon se beszéljek ilyenekről, hogy majd fél éve fontolom, hogy jó lenne kiírni, csak eddig nem mertem.
Bennem nincs tisztelet!? Ő egész életemben nem tisztelte a magánéletem, a félelmeim, az érzelmeim, az önállósági törekvéseim, semmit.
Ha bármi közöd lenne az életemhez, akkor ezt válaszoltam volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!