Építkeznétek így?

11-es, igen, csak TELJESEN MÁS egy felnőtt embert ogndozni, aki makacs, "hagyyjál békén", "ne érj hozzám", verekszik esetleg, káromkodik, összeszarja magát, stb., mint egy kisgyereket.

Ugyanis a kisgeyerek, ha dacból megüt, az nem nagy szám, de ha a 80 éves demens öregapád üt meg, annak elég szép nyoma marad, nekem majdnem kitörte a fogamat.

Szép segíteni a szülőnek, de NEM a gyerek feladata, főleg nem úgy, hogy fogalma nincs, mivel jár gondozni egy idős embert.

Mellesleg sok szülő nagyon szeret beleugatni a felnőtt! gyerek életébe, mondván "én neveltelek fel", "idősebb vagyok, jobban tudom", stb.

Ja, 11-es, én lennék az ELSŐ, aki beadnám apámat idősek otthonába ha már nem tud magáról gondoskodni.

Köszi, elég volt egyszer végigcsinálni 3 éven keresztül egy demens ember gondozását.

16 évesen rohadtul nagy öröm volt figyelni rá, aggódni, nehog megszökjön, egyen. Ha ellenkezett, akkor szívás, apát hazarángatni a melóból.

Éjszaka nem aludni, mert papa tör-zúz odalent, aztán elmenni suliba, apának melóba 1 óra alvás után.

Kihívni az orvost, ugyan szedálja már le nagyapámat, mert ordibál, stb.

Leszarom, mit gondolsz, FOGALMAD NINCS ezekről a dolgokról csak mondod a bromságaidat.

Ha abból indulunk ki, hogy a pároddal (Ez férjet jelent, vagy élettársat? Lényegében mindegy) közösen építkeznétek , számomra (és mások számára is) azt jelenti, hogy a kapcsolatotok egy életre szóló. Mivel anyukád is beszállna a költségekbe (azzal a javaslatával, hogy esetleg egy épületben lakna veletek) arra következtetek, hogy nincs áthidalhatatlan ellentét, viszály közte és a párod között. Nem írsz a párod nézetéről, de ha ellenezné, biztosan nem írtál volna ide.

A mostani felhőtlen viszony idővel negatívra változhat, de bizonyos dolgokra, mindhárman, már most felfigyelhettek. Például: valószínűleg idővel jönnek a babák. Ez a tény sokszor elrontja a viszonyt anyós és menye (veje) között, de akár a saját gyerekével (veled) is, mert nagyon belebeszél a gyereknevelésbe. Ennek is elejét lehet venni, már most a végleges döntéshozatal előtt. Mégpedig: Te ismered legjobban anyukádat. Tudod, hogy mennyire "belebeszélő" jellemű ember. Emlékezz vissza, hogy mi mindent akar egy másik ember (rokon, szomszéd, barátnő stb) ügyeiben másként csinálni (szinte ráerőltetve a saját akaratát a másikra - amihez, ugyebár, semmi köze nincs!). Esetleg csak neked elmondja, hogy XY mi minden "rosszat" csinál a gyerekével stb (az esetek száma és minősége végtelen). Hányd-vesd meg, hogy le tudod-e őt "csendesíteni" egy olyan tapintatos megjegyzéssel, hogy jó dolog, amit mond (amit akar, javasol stb), de te és a párod ezt másként akarjátok csinálni. Ezek voltak a várható negatív kihatások. Most a kedvezőeket írnám: Felbecsülhetetlen előny, ha egy anyós, após, nagyi, nagyapa mindig "kéznél" van. Pl. napközben (vagy elkutazástok alkalmával) ügyel a házra, virágokat öntöz, kutyát, macskát etet, gyerekre vigyáz, orvoshoz viszi stb, stb, stb. Az sem elhanyagolható, hogy Ti is közelében lesztek, amikor a segítségetekre szorul (pl. gondozás, orvoshoz vinni, vasútállomásra vinni). Én az anyósom részére találtam egy lakást a szomszéd épületben. És milyen jó volt, hogy ott volt!!!

Végső tanácsom: Kétszer mérj, míg egyszer vágsz, de a közelséget én (saját, de mások esetei alapján is) javaslom. Az előttem szólók többségének írásaiból ennek ellenkezőjét látom, de amint írtam - attól függ milyen a viszony az anyukáddal és neki veletek. Ha jó, akkor legyetek vele!