Normális, hogy ezekben a dolgokban bizonytalan vagyok gyerekvállalás terén?
Szeretnék majd valamikor a jövőben családot, de elég bizonytalan vagyok...
Hallottam már nőkről, akik akarták a babát, majd miután megszületett, úgy érezték, hogy nem szeretik, mégse kellene... honnan tudhatom biztosra, hogy ez velem nem történik meg?
Vagy honnan tudhatom, hogy a gyerekem szeretni fog?
Mi van, ha nem kedveljük majd egymást? (Van az, akit szeretsz de nem kedvelsz, erre gondolok)
Ha most előre belegondolva ijesztőnek, bizarrnak és kellemetlennek képzelem a terhességet és a szoptatást, ez változhat?
Csípem a gyerekeket, de nem igazán tudok velük szót érteni vagy mit kezdeni, aranyosak, de fogalmam sincs mit mondhatnék nekik. Unokatestvéreimre elég sokat vigyáztam, de ők lefoglalták egymást mindig, elbeszélgettek a maguk kis dolgairól. Múltkor a kisebbikkel (6 éves) "össze voltam zárva" egy kétórás autóúton úgy, hogy egyedül volt mint gyerek, szóval próbáltunk beszélgetni, és hiába értelmes kisfiú a korához képest, nem igazán tudtam hova tenni a gyermeki hadoválását, véletlenszerű témáit, felnőttként követhetetlen gondolatmeneteit, nem igazán sikerült vele beszélgetnem.
Mikor meg picik voltak, és még csak sírni tudtak ha valami nem tetszett, akkor nekem teljesen érthetetlen volt (még mindig az), hogy az anyjuk honnan tudta a sima babasírásból, hogy mit jelent, nekem fogalmam se volt... Félek hogy nem tudnék mit kezdeni egy saját sírdogáló csecsemővel.
Türelmesnek se tartom magam, úgyhogy félek hogy nem tudnék mindig úgy állni a gyerekhez, ahogy kell, pl a huszadik ugyanolyan "anya nézd, rajzoltam napocskát" papírnál már lehet, hogy nem tudnék olyan őszintén mosolyogni.. ráadásul a zajongást se viselem túl jól.
Szóval úgy általánosan aggódok, hogy nem tudnék jó viszonyt kiépíteni egy gyerekkel, nem tudnék mit kezdeni vele.
Tudom, kár előre aggódni dolgokon, de azért egy gyerek elég komoly döntés, nem akarnám úgy vállalni, hogy nem vagyok biztos benne 100%-ig, hogy jó szülője tudnék lenni.
Más is aggódott ezeken? Ez normális?
Oszton altalaban kialakul es jon magatol minden. Engem csaszaroztak mert igy akartam es nem szoptattam (le lehet pontozni ezmiatt). A lanyommal viszont imadjuk egymast. Ensem tudtam mit kezdeni a kisgyerekekkel.
Szuliles utani depresziot ha lesz le lehet gyozni...van ra mod.
Ilvass sokat ezekrol a dolgokrol.
Igen, teljesen normális.
Hogy a gyereked szeretni fog-e, az rajtad is múlik, de átalában nem gonoszan jönnek a világra. :)
A babasírástól meg ne félj, láttam én már anyukát + két nagymamát, tehát összesen 3 felnőtt, érett nőt azon tanácskozni fél óráig, hogy vajon mitől sír a gyerek. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!