Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Normális, hogy ezekben a...

Normális, hogy ezekben a dolgokban bizonytalan vagyok gyerekvállalás terén?

Figyelt kérdés

Szeretnék majd valamikor a jövőben családot, de elég bizonytalan vagyok...


Hallottam már nőkről, akik akarták a babát, majd miután megszületett, úgy érezték, hogy nem szeretik, mégse kellene... honnan tudhatom biztosra, hogy ez velem nem történik meg?

Vagy honnan tudhatom, hogy a gyerekem szeretni fog?

Mi van, ha nem kedveljük majd egymást? (Van az, akit szeretsz de nem kedvelsz, erre gondolok)

Ha most előre belegondolva ijesztőnek, bizarrnak és kellemetlennek képzelem a terhességet és a szoptatást, ez változhat?

Csípem a gyerekeket, de nem igazán tudok velük szót érteni vagy mit kezdeni, aranyosak, de fogalmam sincs mit mondhatnék nekik. Unokatestvéreimre elég sokat vigyáztam, de ők lefoglalták egymást mindig, elbeszélgettek a maguk kis dolgairól. Múltkor a kisebbikkel (6 éves) "össze voltam zárva" egy kétórás autóúton úgy, hogy egyedül volt mint gyerek, szóval próbáltunk beszélgetni, és hiába értelmes kisfiú a korához képest, nem igazán tudtam hova tenni a gyermeki hadoválását, véletlenszerű témáit, felnőttként követhetetlen gondolatmeneteit, nem igazán sikerült vele beszélgetnem.

Mikor meg picik voltak, és még csak sírni tudtak ha valami nem tetszett, akkor nekem teljesen érthetetlen volt (még mindig az), hogy az anyjuk honnan tudta a sima babasírásból, hogy mit jelent, nekem fogalmam se volt... Félek hogy nem tudnék mit kezdeni egy saját sírdogáló csecsemővel.

Türelmesnek se tartom magam, úgyhogy félek hogy nem tudnék mindig úgy állni a gyerekhez, ahogy kell, pl a huszadik ugyanolyan "anya nézd, rajzoltam napocskát" papírnál már lehet, hogy nem tudnék olyan őszintén mosolyogni.. ráadásul a zajongást se viselem túl jól.

Szóval úgy általánosan aggódok, hogy nem tudnék jó viszonyt kiépíteni egy gyerekkel, nem tudnék mit kezdeni vele.


Tudom, kár előre aggódni dolgokon, de azért egy gyerek elég komoly döntés, nem akarnám úgy vállalni, hogy nem vagyok biztos benne 100%-ig, hogy jó szülője tudnék lenni.


Más is aggódott ezeken? Ez normális?


2018. aug. 6. 15:12
 1/5 anonim ***** válasza:
52%

Oszton altalaban kialakul es jon magatol minden. Engem csaszaroztak mert igy akartam es nem szoptattam (le lehet pontozni ezmiatt). A lanyommal viszont imadjuk egymast. Ensem tudtam mit kezdeni a kisgyerekekkel.

Szuliles utani depresziot ha lesz le lehet gyozni...van ra mod.

Ilvass sokat ezekrol a dolgokrol.

2018. aug. 6. 15:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
69%

Igen, teljesen normális.

Hogy a gyereked szeretni fog-e, az rajtad is múlik, de átalában nem gonoszan jönnek a világra. :)

A babasírástól meg ne félj, láttam én már anyukát + két nagymamát, tehát összesen 3 felnőtt, érett nőt azon tanácskozni fél óráig, hogy vajon mitől sír a gyerek. :)

2018. aug. 6. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Köszönöm! :)
2018. aug. 6. 16:02
 4/5 anonim ***** válasza:
100%
Ez normális, de ne aggódj, más gyereke nem olyan, mint a sajátod. Máshogy fogsz viszonyulni hozzá. :)
2018. aug. 7. 20:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 anonim ***** válasza:
Nekem vannak egészen kiskori emlékeim is, és elő is jön még több, amikor X korosztállyal nekiállunk játszani, dumcsizni, alkotni, felfedezni, miközben ott bújkál csomó izgalmas érdekesség a fejemben a mai ismereteimből... Ez az emlékezés, meg hogy csak ritkán és muszájból vagyok hajlandó felnőttet játszani, nagy segítség a közös hang megtalálásában. Nyugodtan lehetek órákig gyerek 37 éves férfiként. Senkinek semmit nem kell bizonyítanom. Körülöttem a gyerekek pedig boldogak és közben csomó mindent megismernek/megtudnak, és ami a legfontosabb, megértenek. Már megérte felkelnem reggel. A saját fiam profitál ebből a legtöbbet persze. Ismeri a felnőtt arcomat, de gyakran invitál a világába (kétéves, első szavaival küzdő, bújós, nagyon jó lelkű fiúcska rettentő izomzattal és ügyességgel, és vesztemre nagyon eszes is mellé). Nem hinném, hogy egészen fiatalon kinyíltam volna ennyire akár egy kisgyereknek is. Meg kell kicsit érni rá, vagy legalábbis le kell ülepedjen, mi NEM akarsz lenni a valóságban.
2018. aug. 9. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!