Alkalmatlan vagyok a gyermeknevelésre! Ilyen kijelentés után mit tennétek?

27 éves vagyok, és fél éve összeköltöztem a párommal (40),aki elvált,és van egy 4 éves kislánya. Nem velünk él,hanem az anyjánál. A kislány tündéri,nagyon apás,imádja őt! És persze fordítva is így van. Az édesanyját nem szereti a kislány,amikor visszük vissza több nap után,úgy sír,hogy nem akar oda menni,hogy rossz nézni,nem lehet megnyugtatni. Apával akar lenni. Engem is imád a kislány. Az anyja a ,,nem törődést" azzal kompenzálja a kislány irányába,hogy mindent megvesz neki. Nos engem is szeret a kislány,jobban,mint a saját anyját,de én valahogy mégsem tudom úgy szeretni,mintha a sajátom lenne,és az is zavar,hogy körülötte forog a világ,amikor itt van nálunk. Tudom,ez helytelen. Foglalkozom vele,de nincs annyi türelmem,mint kellene. Az apja ilyenkor a kislány mellett alszik sokat,viszi minden felé,megvesz neki mindent,persze ilyenkor én is megyek,de egy pótkocsinak és cselédnek érzem magam. Ő azt várná,hogy egy család legyünk,de én nem tudom szeretni olyan szinten a kislányt,ahogy azt elvárja apuka. Az apját imádom. Szeretném,ha majd lenne közös gyermekünk,és az más lenne... De apuka közölte,hogy még fel nem növök a gyermekvállaláshoz,pár évig ne akarjak közös gyermeket,mert alkalmatlan vagyok a feladatra,és a saját gyermekünkre is féltékeny lennék ugyan úgy. Örülnék ha a közös gyermekünket is legalább így szeretné,és rá nem lennék féltékeny,mert a közös vérünk lenne,akit én hordtam ki. Lehet tényleg nem kéne gyermeket vállalnom egyáltalán? Szerinte nem vagyok túl gyermekcentrikus.