Mire volt jó anyámnak, hogy így nevelt fel?

Anyám elég fura volt mindig is. Elvárta, hogy "segítsek" a házimunkában, ami teljesen termésetes lenne, na de így?? Pl kihívott a szobámból, hogy porszívózni kell, de mikor nyúltam volna a porszívóért, akkor rámförmedt, hogy nem fogom én elrontani neki, meg nem fog utánam dolgozni, úgyhogy inkább csinálja ő. Nekem meg ott kellett állnom, és végignézni, ahogy kiporszívózza a lakást.

Mindenhez így állt hozzá, ki kellett mennem a konyhába is mikor főzött, de semmihez nem nyúlhattam, mert úgyis csak elrontanám, én nem tudom, hogyan kell, stb.

Ezt csinálta, mióta az eszemet tudom. Aztán egyszer, mikor már felnőttem és már elköltöztem "otthonról", és saját háztartást vezettem, utána felhívott karácsony előtt, hogy tudnék-e menni hozzájuk, segítenem kéne a karácsonyi menüvel neki. Én nagyon megörültem, gondoltam végre elismeri, hogy képes vagyok megcsinálni valamit, és most alkalmam adódik bizonyítani, hogy képes vagyok ilyenekre, hát, erre kiderült, hogy arra kellettem, hogy vagdossam neki a madzagot a töltöttkáposztához, és ennyi. Próbálkoztam még zöldségpucolással, de egy szempillantás alatt kiszedte a kezemből, és rákezdett megint, hogy én nem tudom hogyan kell csinálni, nem olyan lesz amilyenre ő szokta, stb.

Azóta nem "segítek" neki semmit.

Az érdekelne, hogy ez neki miért volt jó? Mármint... akkor vagy hagyott volna tényleg segíteni, vagy hagyott volna békén. Ennek mi értelme volt?

Ráadásul gondolhatta volna, hogy egy nap elköltözök tőlük, és akkor előnyös lenne, ha tudnék alap dolgokat, így elég nehéz volt behozni a lemaradásom.

Meg azóta is rettenetesen meg lehet bántani ezzel, ha valaki kiszed a kezemből valami munkát azzal, hogy nem tudom jól megcsinálni...

Mire volt ez jó? Van, aki érti?